Isten „csak jó"? Mi tagadás, jól hangzik a szabad akaratot fókuszban tartó istenkép, hiszen barátságos, könnyen emészthető, sőt kézenfekvő, az emberi jogrendszerhez is kitűnően passzol, de ennek kapcsán az jut eszembe, hogy gyanúsan passzol az ember születéstől fogva romlott testi gondolatvilágához is. Ez a felfogás megtérés, vagy belehalás nélkül is jól üzemel és „természetesnek" is mondható. Időnként olyan érzésem van a mai világot látva, hogy egyesek nem a Teremtőt imádják, hanem kitaláltak maguknak egy istent, akinek az a dolga, hogy szolgáljon, szeressen, adjon, mindenről csak jót mondjon, de az intést azt felejtse csak el, arról meg ne is álmodjon, hogy egy hívő szenvedjen valamiért. „Good is God”, pedig az igazi úgy hangzana, hogy „God is good” (nem angolosoknak: a jó az Isten, vagy Isten maga a jó).

Ha már keresztény az ember, akkor igyekezzünk az igéhez igazodni, jobban mint az Isten szerint testinek minősülő jogérzetünkhöz, vagy a humanizmushoz!

Isten nem a demokráciában és a populizmusban bízva gyűjti a népét: Gal 1:10 Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.

Előre bocsátom, hogy az itteni gondolatok ellensúly funkcióban működnek  megfelelően, mert feltételezem, hogy olvasóm ismeri a szabad akarat vallást, a jóléti evangéliumot, és azokat az itt nem annyira idézett igéket, amik Isten humanista szempontból is szeretőnek minősíthető atyaságáról szólnak. 

Most hozok néhány megdöbbentő példát arra, hogy milyen (is) a Teremtőnk, az Új és Ó szövetség  és a megváltás szerzője, és az aki NEM TUD VÁLTOZNI. A történetek általában közismertek, de a humanizmus elkendőzései miatt nem divat felismerni a bibliai esetek brutális valóságát. A többség annyira durva, hogy könnyű szerrel használható egy kegyetlen istenkép alátámasztására is, például iszlám hátterű kereszténység gyalázók kezében. A szellem nélküli teológizálás ettől a blogtól függetlenül is virágzik, és nem én teszem életveszélyessé az életet,  olyan az már enélkül is. Mindazonáltal meg vagyok győződve, hogy a helyes Istenképhez szükséges ezen megdöbbentő esetek helyén kezelése.

Első példám Lévi fiainak az elhívása. Gyakorlatilag tömeggyilkosságra hívott fel Isten, és aki engedelmeskedett, és a buzgóságban odáig is elment, hogy a neki kedvesebb emberekkel sem kivételezett a korabeli terrorista akcióban, az pont ezzel kente fel magát az Úr szolgájának.

^{II Móz 32:25} Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.

Gondolkodjunk emellett a következő példákon:

2- Az Ábrahámtól kért gyermek áldozat. (I Móz 22)

3- Jóbnak az Isten által jóváhagyott, illetve általa el is vállalt  emberfeletti szenvedés köre (ezt taglalom az alábbi szövegdobozban)

4- Saját Fiának a feláldozása. Istent nem kötelezte senki arra, hogy egy olyan rendszert építsen, amiben ez szükséges, vagy egyáltalán  előfordulhat. Ha egy ember tenne ilyeneket, akkor a mai világi közfelfogás szerint minden kétséget kizáróan  kiérdemelné a preverz és szadista jelzőket. Ne legyen kétség, nem csak a zsidó farizeusok, vagy a rómaiak feszítették keresztre Jézust, hanem maga az Atya is: "mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok." (Mk 14:27) és "ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért"  (I Jn 4:10). Emellett Jézus szava is ezt bizonyítja, amikor úgy kiált fel, hogy "miért hagytál el engem?" Nem népszerű adalék, de az az evangélium esszenciája, hogy a jó és igaz Isten haragja volt a kedvenc fián, amikor a kereszten függött. Miattunk, és azért, mert a bűnt ki kellett valahogy egyenesíteni.

5- A szőlőmunkásoknak adott 12-szeres bérkülönbség, ami kirívó szociális igazságtalanságnak számít a ma embere szerint.

6- A józan, a túlélést garantáló, és a természettel szembenállásra utalnak pl.  a „tegyél jót ellenségeddel” szellemiségű Jézusi parancsok.

7- A parázna nőnek (vagy akármelyik bűnösnek) adott kegyelem egyenesen törvénysértő, hiszen ezzel az egyébként teljesen jogos és igazságos büntetéseket radírozza ki Isten.

8- Egy mai pszichológus Pált simán mondaná mazochistának azon szavait olvasva, hogy akkor erős, amikor erőtlen (emberi képtelenség, üldöztetés, szorongattatás).  Újabb jellemző példa az ember és Isten eltérő gondolkodására a Máté 16:22, ahol Péter védelmezni akarja Jézust a várható szenvedésektől, üldöztetéstől és haláltól, de Jézus válasza az, hogy „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Emberek  szerint…

„Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!” Jer 17:5

9- Ideidézném a Jelenések 11-et is, ahol olyan dolgokat fog művelni majd két ember (tanú), amit ha ma a  hírekben látnánk a CNN-en, akkor azt mondanánk, hogy  ezek  csak valami varázslós tuninggal ellátott gonosz iszlám terroristák lehetnek, hiszen:

- tűzzel megemésztik a rájuk támadó ellenségeiket,

- aszályt tudnak parancsolni

- kiterjedt vízszennyezést idézhetnek elő

- gyötrik a népeket.

Amikor pedig megöli őket a regnáló hatalom, akkor globális népünnepélyt csapnak majd az emberek. Aki csak a fenti tettek és információk alapján, a maga humanizmusa szerint méri meg majd ezt a történetet Isten szellemét nem kérdezve, az sajnos menthetetlenül Isten ellenségeinek az oldalán találja majd magát.

10-Csecsemőgyilkosságra felbujtás. Az állatvédők is felhördülhetnek, hiszen az ártatlan háziállatok, cicák, és kutyuskák is kivégzésre ítéltettek: I sám 15:1-3 "figyelj az Úr beszédének szavára így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. 

Ugyanebben a történetben Sámuel, az Úr által elismert és vezetett próféta "felkoncolta Agágot az Úr előtt" (15:33)

A vadzöldek se barátkozhatnak kedvükre Jézussal, mert arra is akadt példa, hogy megátkozott egy fát, ami utána egyből kiszáradt (Mt 21). Valójában rosszabb az ilyen a favágónál, pedig köztudottan ők a leggonoszabb emberek a világon, hiszen minden fa szent, mert fogyasztja a minden rosszat okozó cokettőt.

11- Meglehetősen "botrányos" Istentől az az eljárása is, hogy se származás, se saját akarat, vagy teljesítmény alapján nem biztosít jogot senkinek az üdvözülésre, hanem többszörösen kijelenti, hogy Ő maga választja ki a csapatát. A megtérés nem csak emberi döntés, hanem minden esetben egy előre rendelt esemény.

Ef 1:4-5 őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint

Jn 15:16:Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon

Jn 15:19 nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból

Jn 6:37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el

Jn 6:44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.

Jn 6:65 senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya

Mt 11:27 senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 

Zsid 12:17 (Ézsau) örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.

Egy humanista Isten biztosan nem utasította volna el Ézsau sírását.

Végül idézek mutatóba néhány igeverset a kereszténység és a szenvedés valódi kapcsolatáról:

- „az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.” (Zsidó 2:10)

- "Akit én szeretek, megfeddem" (Jel 3:19)

-Észaiás (53:10-11) is hasonlókat ír: "az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog (ja a magját), és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli."

- „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zs 119:71). Hát, nekem még van mit tanulnom engedelmességről...

-  „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. „ (Apcs. 14:22)

- „mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33)

- „senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.” (I Thessz 3:4-5)

- „örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:17).

- a mi életünk sem épp egy vidámparki jutalomnap, hiszen "Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom." (Luk 14:26-27)  Az emberileg mérhető legszorosabb kapcsolatainkról való lemondási képesség, annak oltárra tétele szintén távol állna egy humanista istentől. Ha jól olvasom, ez nem csak az olimpiai bajnokok áldozata, hanem ez a beugró szint.

 Jelzem még, hogy készült egy nagyobb gyűjtemény is, amiből itt csak mutatóba 1-2 példát adok arra, hogy a "csak jó" Istentől, sőt személyesen Jézustól sem áll távol az erőszak:

Ézs 11:1-4 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.

Jelenések 19: 12-16 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.

Ézs 63:5-6 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre.

Jel 6:15-17 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?

Ez a Jézus Krisztus sajnos sokaknak fog meglepetéseket okozni, mert (talán tudat alatt) egy tündibündi butuska jó haver hippinek vélték, aki annyira be van szívva valami szeretet nevű cucctól, hogy a mennyei polgársághoz elegendő csak szajkózni a nevét, esetleg  eljárni vasárnaponként valami gyűlésre és fizetni a helyi mikrofonos embernek.

Isten és a szeretet kapcsolata általában mindenkinél nyilvánvaló. Ennek a képnek az egyik legbrutálisabb kiegészítését találtam a Jeremiás 16:5-ben:

"ezt mondja az ÚR: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól az ÚR –, a szeretetet és az irgalmat."

Isten nem baj nélkülire tervezte a világot. (a tervezés tényét pl. a Jer 29:11 alapján igazolom). Van olyan képzelt Isten, akinek az lenne a dolga, hogy gondtalanná tegye a halandó életét. Ahogy látszik, a Teremtő nem ilyen.

Zs 7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

 Mt 6:34 minden napnak elég a maga baja

Péter apostol szerint az is lehet Isten akarata, hogy időnként szenvedünk, akár jogtalanul is. A "csak jó" istenségtől ez is idegen.

I Pét 3:17 jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve.

Hogyan lehetne a Teremtő Isten azonos a "csak jó" istennel, ha előbbi a következőt mondja  a világa természetéről?

Rm 11:32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Nevezhető-e ezek után Isten jónak, vagy csak jónak? A válaszom az, hogy emberi (humanista) szemmel nem, de hívő szívvel mindenképpen.

Javaslom mindenkinek, hogy gondolkodjon el az Istenképén, mert a Biblia szerint a soha nem változó Isten tevékenységi körébe tartoznak ezek az erőszakos, fájdalmas, vagy akár érthetetlen tettek is. Ha nem akarunk csalódni, ezeket a területeket is be kell vonnunk a kegyelmes és szerető Atya kép mellé. (Ez az intelmek értelemszerűen azoknak nem szól akik olyan egyházakban nyomorognak, ahol csak a törvényt hirdetik, de a kegyelmet nem. A törvénybe csak belehalni lehet, de ez a belehalás elengedhetetlen a megtéréshez. Újjászületés után már nem kényszeríthetnek a törvény uralma alá, mert a térkép helyett a GPS (Szentlélek/szellem) vezet.