Eleve elrendelés És szabad akarat együtt (blog kivonat)
szabad akarat, vagy predesztináció?
Eleve elrendelés, vagy emberi szabad akarat? Ez az egyik legnépszerűbb kérdés, amire választ keres és talál minden hívő, és ateista, hiszen az élet értelméhez, a lét eredetéhez hasonló fontosságú témakör. A blogom bibliai alapokon józan paraszti ésszel, illetve szellemmel szemléli a kérdést. Itt nem fog(sz) olvasni földi halandónak érthetetlen fogalmakkal teleszórt egyetemi szintű, vagy annak az illúzióját keltő unalmas teológiázást. Arra engem hivatalosan nem tanítottak, sőt attól direkt távol is tartom magamat, hiszen Jézus is főként egyszerű embereknek prédikált, és nem kellett a megértéshez se lexikon, se diploma, se idegen nyelv tudás, sőt még olvasás sem. Ez esett meg, amikor a korabeli pap "szakemberek" rájöttek, hogy Péter és János írástudatlan és iskolázatlanok (Apcsel 4:13). Írásaim főleg a független szabad akarat vallás hibáira utaznak, mert ez tűnik fontosabb, elterjedtebb hibának, de az eleve elrendelés kizárólagosságát sem támogatom. Én azt találtam, hogy lehet ötvözni a kettő, látszólag kibékíthetetlen felfogást, és így mindkét teóriánál magasabb szintű harmónia érhető el a Bibliával.
A blogon belül gyakran hivatkozok a szabad akarat vallás fogalomra, amit számomra a következő állítások mutatnak be:
- az emberi "szabad" akarat a teremtés hierarchiájában a lehető legmagasabb polcon van (végletes esetben Isten felett is)
- Isten nem robotokat teremtett, hanem önálló akarattal bíró lényeket. Az indoklás az, hogy (számára minden bizonnyal) unalmas lenne, ha általa kézi vezérelt teremtmények imádnák Őt; "Isten valószínűleg azért teremtette az embereket, hogy legyen játszótársa, mert előtte kvázi magányos volt"
- az eleve elrendelés, az Isteni kiválasztás és tervezés, illetve a teremtmények akaratába történő Isteni beavatkozás igazságtalan lenne, ergo nem is fordulhat elő
- az emberi akarathoz nem köthető események forrása a véletlen
- az eleve elrendelést említő Bibliai részeket zavarosan magyarázza, de inkább szimplán mellőzi, az eleve rendelést és szabad akaratot érintő (látszólagos) ellentmondásokat úgy oldja fel, hogy Isten tulajdonságai közül a hatalmát és a képességeit jellemzőket feláldozza az isteninek mondott jóság és szeretet oltárán.
- Isten előre tervezés helyett csak előre tudja a világ történéseit
Nem közvetlen jellemző, de szinte állandóan kíséri az a vélekedés, hogy az emberileg negatívnak mondható sors események (csapások, büntetések, betegségek) szellemi hátterében semmilyen módon nem szerepelhet Isten, csak a negatív szellemvilág, azaz a sátán
A szabad akarat vallása több, mint egy szimpla teológia irányzat. Szerintem egy szellemiség is, továbbá egy önálló hitvilág, ami indokolttá teszi a vallás skatulya alkalmazását. Ez a vallás meglepően sok hitet érintő területet képes korrumpálni mert jó szándékkal, de aláássa és korrumpálja az Istenképet, feloldhatatlan ellentmondásokat tűr meg önmagában, és szelektál a Biblia soraiban. A vallás egyetlen "haszna" és indoka egy fantasztikusan, akár a butaságig fokozható mértékben szerető, ezért nagyon vonzó humanista isten kifejlesztése.
Akinek nincs erős kősziklán a hite, AKI NEM TOTÁLISAN BIZTOS ABBAN, HOGY ISTEN JÓ, az a blog az olvasása során jó eséllyel arra a következtetésre fog jutni, hogy ez az Isten egy nem elég jó Isten és ő maga egy kis isteni hatalommal is egy sokkal jobb világot teremtene. Szólok, hogy Lucifernek és talán Júdásnak is hasonló gondolatai voltak. Ez egy félelmetes állítás, de az a helyzet, hogy a Biblia nem szemellenzős olvasása legalább ekkora kihívásokat okoz. Nyilvánvalóan nem a botránkoztatás a cél, de gondolkodásra hívás az igen. A gyenge gyökerűeknek inkább nem ajánlom az olvasást, bár az is csak tüneti kezelése a problémájuknak. Én nem arra a csecsemőkorban tartásra szerződtem, mint ami divat az álegyházakban. Az érdeklődési szintek eltérő mélységeihez igazodva olvasható a blogom. Az éppen olvasott oldal a zanzásított, kivonatolt verzió, de a többi alcím alatt bővebben is kifejtem az egyes pontjaimat nagy számú ige idézettel megtámogatva. Senki ne vegye 100 %-os igazságnak, amit írok! Járjon utána maga, és alakítson ki egyéni meggyőződést! (Zsid 5:12-14 ; Apcs 17:11) Az írásom egyik célja is az, hogy minél többen kapjanak kedvet ehhez, és egyéni válaszaikat, saját meggyőződésüket megtalálják. A blog nem statikus, idővel változhat, korrekciók előfordulnak a régebbi bejegyzésekben is. A blog elsősorban a Bibliát ismerők számára készült, de mivel igyekeztem az igehelyek helyett teljes idézeteket alkalmazni, ezért a kezdőknek sem jelent gondot a követése.
A kialakult saját világképem, a konklúzióm röviden fogalmazva az, hogy Isten már a teremtés előtt minden lényt, és tárgyat előre eltervezett, velük együtt az összes cselekményt és aktivitást is. Csak 1 db terve van, nincsenek alternatív tervek, és valójában csak azt tervezte meg, ami végül meg is valósul(t). Ez az állítás az ő nézőpontjából igaz. A mi nézőpontunkból viszont egy másik állítás (is) igaz: az emberi akarat okozza közvetlenül az emberi magatartást, és a mi nézőpontunkból ez szinte mindig úgy tűnik, mintha lennének választható utaink, illetve feltételekhez kötött jövő. Még érdekesebb, hogy a hívő élethez kapcsolódó elengedhetetlen tevékenységeink nem képzelhetők el a szabad akaratos szemlélet alkalmazása nélkül (ima, önmegfeszítés, stb). Szerintem mind a kettő nézőpont párhuzamosan működik, és a két különböző szintű akarat egyszerre aktív a világban (nyilvánvalóan ezek közül Istené az első és a vezető hatású).
A látszólagos Bibliai ellentmondások szerintem úgy oldódnak fel, hogy a szöveg írója gyakran váltogatja az emberi és Isteni nézőpontokat, de mindig ugyanazt mondja. Ennek oka talán a számunkra könnyebb megértés. Van ahol kompatibilizmusnak hívják ezt a nézetet. Mivel tapasztalataim szerint a szabad akaratot teljesen kizáró eleve elrendelést vallók manapság elég ritka madarak, nem jelentős a hangjuk a másik véglethez hasonlítva, ezért a hangsúlyom főleg a független szabad akarat vallásának a kritikáján van.
A blogban felmerülő főbb érvek röviden:
- Pál apostol szinte szó szerint válaszol a Római levél 9. részében egy szokásos predesztinációt firtató kérdésre.
- A Biblia Istene nem fél magára vállalni a humanista szemszögből legrosszabbnak gondolt cselekményeket sem. Akár meg is betegít, vagy megver, megöl, megostoroz, félrevezet, száműz. A kegyelem és szeretet mellett ezeket is integrálnunk kell egy hűségesebb, átfogóbb Istenképhez.
- Isten a lelkünkre, szívünkre, akaratunkra is képes hatást gyakorolni, sőt a legszentebb, önállónak gondolt cselekedetünk, a megtérés is számos esettel igazoltan Isteni indíttatású, nem pusztán saját akaratból következő. Ugyanígy vannak igazolások arra is, hogy negatív cselekedetek is voltak előre rendeltek, ha tetszik kézi vezéreltek.
- Isten a saját, sokszor ismételt bevallása szerint tervez, rendel, kiválaszt, van határozott akarata, és rengeteg dolgot előre jelzett, vagy megírt.
- Nem független lények vagyunk, hanem Isteni befolyás alattiak, sőt az övéi. Ugyanez igaz a népekre és azok leghatalmasabb uralkodóira, de a komplett természetre, beleértve az időjárást, a háborúkat, és az időt is.
- Nehezen védhető, hogy vannak véletlenek, a sorsvetést tűpontos isteni kijelölési módszerként alkalmazták több ízben is
- Az emberi nézőpont és az Isteni között hatalmas különbség van, ami a képességeink eltéréséből is adódik => Istent nem nagyon tudjuk megérteni, ellenben az Isten tevékenységének emberi leképezései gyakran hiányosak. (Ézs 55:9; Rm 11:33-34)
- A Máté 6:27 aggódás tiltó üzenete magában hordoz egy nyomós érvet arra, hogy a "szabad akaratunk" mennyire képtelen a világ megváltoztatására.
- Egy dudában nem lehet két csárdás, :-) a valódi, döntéshozói hatalom csak egyik félnél lehet, ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy Isten rendel vagy ember akar. A párhuzamos döntés, kompatibilista nézet esetén is Istené a valódi hatalom.
- A "csak jó Istenkép" nem biblikus, hanem a világi humanizmus beszűrődése. Ebből kilóg egy csomó bibliai történet (pl. II Móz 32:25 ; I Móz 22 ; Zsidó 2:10 ; Apcs. 14:22; Jelenések 19: 12-16) Ez a felfogás elvesz Isten beszédéből, és aki ezt teszi, annak baja lesz a Jelenések 22:18 szerint.
- Istennek volt célja a teremtéssel, ami meglátásom szerint elsősorban a megváltás művének a lehetővé tétele és dicsőség szerzés a Fiúnak és az Atyának. Isten nem szükségében teremtett. Nem volt hiánya, mert nem képes a tökéletlenségre. Ő előtte is teljes volt, és nem a mi létünk tette őt teljessé. Azért érdekes ez a téma is, mert sokan képzelik, hogy mi vagyunk a teremtés központja (ego, humanizmus), és Isten valójában körülöttünk ugrál, minket szolgál és a teremtési célnak tartják a szabad akaratnak történő pálya biztosítást. Ezt az elképzelés véleményem szerint nem igei. Azt is érdemes átgondolni, hogy mi volt a gonoszok teremtésének célja, illetve hogy a teremtésük lehetett-e hiba, vagy ami utólagos isteni beavatkozást kényszerített ki. Nem a teremtésben volt legjobban kidomborítva a szeretet, hanem a megváltásban.
- Az evolúcióvallás alapja a véletlenben való hit, amit a dolgok szellemi függetlensége tesz lehetővé. A véletlent teremtő körülménynek is vallják. Ennek tulajdonképpen ikertestvére a független szabad akarat vallás, ami szerint az egyének döntése az egyetlen meghatározója a sorsuknak (mert szellemileg függetlenek, önállók). A Bibliában a véletlen szó és az ehhez kapcsolódó sorsvetéses esetek viszont arra utalnak, hogy ezt Isten akaratának tartották, nem pedig véletlenszerű, semmi által nem befolyásolt természetes folyamatoknak. A politikai (ördögi) behatások is felfedezhetők a szabad akaratos szemléletben.(Szösszeneteken belül van azonos alcímen a bővebb szöveg)
- az Isteni előre tervezés, eleve elrendelést kiváltására feltalált előre tudás tézise egy nagyon rozoga építmény (mondanám, hogy egy mondva csinált érv)
- A független szabad akarat vallás jogot biztosít a büszkeségre és dicsőségre, hiszen csak mi vagyunk a felelős döntéshozók. Isten viszont nagyon érzékeny arra, hogy nem adja másnak a dicsőségét. (1 Kor 1: 28-31; Szösszeneteken belül van kifejtve)
- Isten nem tud unatkozni. A teremtéskor se nem unalmában, se nem magányában teremtette az embert.(robotlét)
- a mindenki számára elrendelt halál, vagy maximális életkor ténye a csak szabad akaratos rendszeren belül nem magyarázható
- A szabad akarat felségét vallók szemszögéből problémás igék többsége szerintem megmagyarázható. Timóteus 2:3-4; 2 Pét 3:9; I Timóteus 4:10 és több más "minden embert" említő ige a Biblia egésze alapján csak a hívők halmazára, az elhívottakra érthető, ha a valódi üdvözülést nézzük. Emellett egyéb kézenfekvő idézetekkel is foglalkozok, amik szintén arra utalnak, mintha Isten változtatná a tervét.
- Hívő elődeink, főleg a reneszánsz és a felvilágosodás néven indított lázadások előtti időkben élők a szabad akaratos, büszke, öntudatos, jogokkal bíró felfogás helyett nagyobb eséllyel a tradicionális alázatot követték, amikor a világ dolgaira tekintettek. Ez nagyban köthető ahhoz, hogy régebben a technológia és a tudás nem tudott akkora alternatív védernyőt nyújtani az élet viszontagságai ellen, mint manapság. A "ha az Úr akarja és élünk" idézet jellemzi ezt (Jk 4:15; Zsid 6:3; I Kor 6:17)
- Az eleve elrendelés vs szabad akarat kérdés általában automatikusan átfordul az Isten jó, vagy rossz kérdésbe, Isten méricskélésébe. Isten viszont egyszerűen nem tud rossz lenni. Ő "gyárilag" ilyen. Aki másra jut, vagy csupán feszegeti a kérdést, már garantáltan tévelyeg és nem az üdvözítő hit keretein belül mozog (Jób 34:10-12 ; V Mózes 32:4; Rm 3:3), és gyakran szenved a világba beoltott hatalomfóbiában is.
- Közkedvelt és elrettentő szabad akaratos érv az emberek robotosítása, amit méltatlan lelacsonyításnak tartanak, pedig ez az iszony egy meglehetősen modern fejlesztés. A bibliai hősök még szívesen jelentkeztek volna ilyen robotnak.(pl tekintsünk Dávid imájára:„teremts bennem tiszta szívet, Uram”, vagy "Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám". Ezek a független szabad akarat szempontjából totális blődségek, Dávid mégis képes volt ezeket mondani az 51. zsoltárban olvasható (valószínűleg mennyeileg igazolt :-) ) imájában. Pál apostol bemutatkozásaiban sem olvasunk olyan utalásokat, amikben a legkisebb dicsőséget is megtartotta volna magának azzal, hogy saját döntéseit (akaratát) emlegette. A világba a reneszánsz és a felvilágosodás révén be lett oltva a lázadás és a hatalomfóbia. Azt is mondhatnám, hogy a robot lét kikerülhetetlen, ahogy az ember egyre jobban Krisztushoz válik hasonlóvá és a testi "szabad" akaratától távolodik.
- A szabad akarat mellé járt volna egy kompetens agyberendezés is, ami viszont a bűnbeesés története alapján szerintem kétséges. Ha viszont eleve nem is az volt a cél, hogy ne bukjon el az első emberpár, akkor már érthető, hogy miért volt pálya az "okosodásra".
- A független szabad akarat vallásnak van logikai hibája is, méghozzá a rosszul választók csapata körül. A humanista Istentől hibának számít és semmivel sem magyarázható a gonosszá válók megteremtése és világba beengedése. Ez alapján az érintetteknek minden emberi igazságuk meglenne a szabad akaratos isten számonkérésére. A konfliktus feloldása csak úgy lehetséges, ha képmutató, vagy buta módon kilépünk a szabad akarat vallás fogalmi kereteikből és a szuverén, rendelkező, és "nem csak jó" Isten jellemvonásait kölcsönvesszük, vagy egyéb gumifogalmakat vezetünk be.
- Újabb logikai hiba az imádkozás és közbenjárás gyakorlata, hiszen egy passzív, csak előre tudó Isten esetében ez értelmetlen hiábavalóság. Sokkal autentikusabb lenne az emberi egóhoz imádkozás, pl. úgy hogy "lécci dönts jól kedves lelkem". Nincs értelme olyan tényezőnél közbenjárni, akinek a kezében nincs ott az effektív hatalom a megfelelő döntés meghozatalára. Kompatibilista szemlélet is szükséges ennek a gyakorlásában, hiszen eleve elrendelt sors nézetben értelmetlen is az ima, holott az minden hívőnek kiosztott feladat.
- Az Isten és a sátán közötti viszony a független szabad akaratos gondolatvilágon belül gyakran egy kvázi egyenrangú küzdelemként szerepel, ahol Istennek mindig újra kell terveznie, mert a vele ellentétben valóban aktív szereplők (az ember és a gonosz) midig borsot törnek az orra alá. Ezzel szemben az ige zavarba ejtően sokszor említi azt, hogy Isten mindenek felett Úr, beleértve a gonosz világát is. Az ördög nem tehet semmit az engedélye nélkül, sőt olyan példák is akadnak, amikor Isten dicstelen alvállalkozójaként szerepel. Ettől még ellenség, és nem jelentéktelen (számunkra). (Préd 7:14 ; Ez 32:15 ; I Sám 2:6 ; Bírák 9:23-24 )
- Az Isteni kegyelemnek sem sok tér jut, ha az emberek szabad akarata a világ meghatározója, mert Ő egy passzív asszisztensi szerepbe van kényszerítve. Ott nem térhet el a rendtől, a betűtől, és gyakorlatilag egy automataként működik: aki felhívja telefonon, annak automatikusan kegyelmet kell adnia, ha közben elhangzott a Jézus varázsszó. Isten nem ilyen buta, nem felszínes, ráadásul szuverén. A Róma 9 is megdöbbentően körüljárja ezt.
- A humanista Istenfelfogás ellenében a kereszténység és a szenvedés kapcsolatát is kerülgetem néhány idézet erejéig.
- Az emberek általános gonoszsága és szellemi halott állapotából következik, hogy az újjászületés időrendben megelőzi, vagy együtt jár a megtéréssel/hitre ébredéssel, és nem történhet fordítva. Ez szükségszerűen kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki szabad akarattal Istent válassza (anélkül, hogy Isten előtte megváltoztatta a szívét).
- Ha nem szemellenzősen olvassuk az igét, akkor rengetegszer jön szembe a választottak, elhívottak, hivatottak megnevezés. Ebben a témában gyűjtögetve azt találtam, hogy Isten kedvenc hobbija (szabad akaratra támaszkodás helyett) a kiválasztás, és minden lényeges Bibliai szereplő választás útján kapta a szerepét, nem pedig önkéntesség révén (persze ezt Isteni, örökkévaló nézőpontban értem, mivel az emberi szubjektív nézetek alacsonyabb rendűek, ha rendszerleírást végzünk).
