Isten előre tud, vagy előre tervez?

 Mint tudjuk, azért érdekes ez a kérdés, mert a független szabad akarat vallásának vele összenőtt kistesója az Isteni előre tudás tézise. Azért van szükség erre a nyakatekert tézisre, mert a Biblia szavait naivan fogyasztva zavarba ejtően gyakran akadunk olyan elbeszélésekbe, amik úgy hangzanak, mintha Isten előre tervezne sorsokat, eseményeket, és az elképzelések szerint ezzel a mókolással legalább felszínesen el lehet simítani az ellentmondásokat. Az előre tudás tézise viszont rengeteg eufemizmust (szépítő kifejezések) alkalmaz, hogy el tudja venni az élét az egyébként meglehetősen problémás tervezős, kiválasztós, rendelős, döntős bibliai idézeteknek. Ilyen necces idézetek nagy dózisban találhatók a "nyers étel" menüpont alatt a főmenüben, illetve azon belül főleg itt.

Az oda gyűjtött idézetek többségét nem is kommentálom, mert annyira egyértelműek, ha az eredeti célnak megfelelően a szavak legkézenfekvőbb jelentéseiből igyekezzük összerakni egy-egy bibliai mondat értelmét. Azok a magyarázatok, amik csűrés-csavarással, nyelvészkedéssel, és érthetetlen akadémiai fogalmakkal vannak tele és felsőfokú teológiai végzettség nélkül nem fogyaszthatóak, azok nekem eleve gyanúsak, mert Jézusnál annyira alacsonyan volt a megértési küszöb, hogy a gyerekek és analfabéták is meg tudták ugrani azt. Persze ez csak a Jézushoz tartozók belső körére igaz, mert a körön kívüliek számára az I Kor 1 és a Mt 6:24 és Mt 13:11 (Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti ; nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg) szerint egy bolondságnak  nevezett blokk akadályozza a megértést akár az egyetemi szintű, de hit nélkül próbálkozásokat is.

Tegyük fel, hogy éppen megfigyelünk két szereplőt, X és Y urat. X úr fog egy vödörnyi legót és bedobja egy betonkeverőbe, majd azt mondja, hogy ő tervezett egy nagyon speciális betonkeverő dobot, továbbá minden egyes legó alakját egyenként kiszámolta, és a terveinek megfelelően egy bűvös időpontban n másodperc keverés után a legók pont olyan konstellációban fognak állni, ami megegyezik egy működőképes kisvonattal. Az állítását a nagyérdemű megrökönyödésére kísérlettel igazolja is és youtube sztár lesz.

Ekkor jön Y úr, aki ezen felbuzdulva azt mondja, hogy ő vesz egy átlagos betonkeverőt, és ő is beleönt egy vödörnyi jól kiválasztott legót, és azt jósolja, hogy az ő  betonkeverőjében is egy kisvonat fog zötyögni  11342 másodperccel az indítás után. Y úr persze szigorúan elutasítja, hogy őt tervezőnek nevezzék, mert ő csak egy világbajnok médium, ő csak látja előre a dolgokat.  

Most vizsgáljuk meg, hogy kívülállóként, [vagy egy kisvonat szempontjából :-) ] nézve van-e különbség a két mágus között? Az egyik ilyen természetfeletti képességgel, a másik meg egy olyan  természetfeletti képességgel idézi elő az effektíve azonos mérhető eredményét, de azok az eredmények kívülről nézve teljesen ugyanazok. Maximum egy halovány különbség fedezhető fel, de csak(!) akkor, ha már a mágusokat  vizsgáljuk, nem pedig a produktumukat.  X úr Y úrnál valamivel  aktívabb szerepet tölt be, mert nyilvánvalóan egy határozott szándékkal cselekszik, sőt egy önálló hatalmat is elvállal, míg Y úr csak egy felelősség nélküli közvetítő, egy szerencsés rádiós, aki nem biztos, hogy képes lesz másnap is abszolválni egy ilyen kihívást, hiszen ő csak hallotta valahonnan, hogy mi fog történni.  A képzeletbeli történetem a tervező és az előre tudó Isten gyakorlati tevékenysége közötti nagyon halovány különbségre igyekszik rámutatni, főleg annak a fényében, hogy Isten beszédéből egyáltalán (!) nem látszik, hogy Ő e kettő tevékenységet különválasztaná, vagy nem egyszerre művelné. Bizony-bizony, ha nincs a szabad akarat ideológiai kényszere, akkor nem létezne ez az elkülönítés sem...

Egy Bibliai példát is veszek. Márk evangéliuma 14. részében Jézus mondja  az apostoloknak, majd külön Péternek:

"Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ...Bizony mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

Azt tegyük most félre most, hogy Péternek átmenetileg kiment a fejéből ez a prófécia, és gondoljunk bele abba, hogy milyen lehet, amikor az öröklétbe belátó, a tökéletes referenciákkal bíró Megváltó egyértelműen szól hozzánk  egy konkrét jövőbeli tettünkről. Nem érvényes azt a szokásos hitetlen kiskaput elővenni, hogy "semmi sem biztos, és különben is lehet, hogy rosszul hallottuk", mert valóban az Úr szólt. Egyszerre félelmetes és csodálatos is, ha ilyen történik velünk. A nagybetűs valóság jött éppen velünk szembe! Ki az, aki ilyen helyzetben Isten "agyában" kezd el matatni, hogy kiderítse tervezve is volt-e ez a valóság, vagy csak passzív előre tudás terméke? Nem furcsa, vagy természetellenes, illetve buta tevékenység ez? Nem pont az történik, amire Pál a Római levél 9-ben a fazekasmester és az agyagedények példáját idézi? Lehet erre azt mondani, hogy ez nem pontos válasz, mert nem arra érv, hogy tervezett is Isten, de könyörgöm, Pál és Isten pont arra terel ezen keresztül minket, hogy egyrészt feltétel nélkül fogadjuk el Isten "diktatúráját", másrészt azt, hogy nincs se jogunk, se képességünk őt ítélgetni, csak hódolni neki.

A további vizsgálathoz kettéválasztanám a szereplőket. Nekem, aki alanya vagyok a sorsnak, teljesen mindegy, hogy csak passzívan előre tudják, vagy tervezték is odafent a jövőmet, mert mindkét esetben pontosan ugyanazt kell tennem, vagyis követni és tisztelni a tervezőt, vagy a sors ismerőjét.

Másik kérdés a sors tervezőjének, vagy előre tudójának a megítélése. Eleve nem is lenne nekünk dolgunk Isten osztályozása, csak a követése, de valahogy elnézi nekünk ezt Isten, hiszen amikor őt választjuk, akkor az úgy is néz ki, mintha választanánk az isten kínálatból.  Ha viszont már "választottuk" a Teremtőt, akkor már abszolút helytelen Isten jóságát tovább méricskélni és az előre tervezés/tudás kérdésében pl. választani az isteni tökéletlenség, vagy a isteni szívtelenség között. Egyikről se mondott le a valódi Isten, szóval a kis agyunkat nekünk is valahogy bele kell feszegetnünk  ebbe a keretbe.* Ha nem megy, akkor el kell kezdeni bután ámenezni. Isten azt is nagyon értékeli, mivel ő a szíveket vizsgálja és nem az agykapacitásunkat. Csak a feltétel és agy nélküli követés tart a keskeny úton, és se másnak, se magunknak nem használ, ha beszűrődik a látásunkba az isteni tökélyben való kételkedés gyanúja, miközben próbáljuk aggyal felfogni Isten teljességét. A tudósok is levezették már, hogy egy alacsonyabb intelligenciájú lény nem értheti meg az IQ-ban felette állókat.

Rm 11:33-34 ue: Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává?

Jób 5:9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. 

Szigorúan a látható világ vizsgálatára hagyatkozva tulajdonképpen csak szubjektív döntés, hogy előre tudásnak, vagy előre tervezésnek minősítjük a próféciákat. Igazi választ csak Isten beszédében találhatunk. Ha viszont józan paraszti ésszel követjük Isten szava járását, akkor véletlenül azt találjuk, hogy Isten szájából lépten nyomon jönnek a tervezésére utaló igék. A passzív előre tudásra utalók viszont nem nagyon... 

Van egy bizalmi különbség is egy előre tudó és egy előre tervező Isten között. Azzal az orákulummal, aki csak csepegteti nekünk az infókat és szigorúan távol tartja magától a beavatkozói, vagy aktív sors alakító szereptől, azzal szerintem nehezebb bizalmi viszonyba kerülni, sőt nem is nagyon érdemes, hiszen ebben a kapcsolatban csak az információ a lényeg, csak a közvetítőjével vagyunk kapcsolatban, az információ forrása kvázi nem is létezik.

Ellenben egy hatalommal is rendelkező, aktív Istenhez lehet kapcsolódni, és a lényét is meg lehet ismerni, nem csak a tudását.

A tézis mellesleg nem is olyan régi, mint gondolnánk: 

 „a középkorban kezdték alkalmazni azt a gondolatmenetet, hogy Isten, aki az időn kívül létezik, öröktől fogva előre látja, hogy az egyes ember szabad döntésével miként válaszol majd az ő segítő kegyelmére, és logikailag (nem időben) ennek tudatában dönt arról, hogy kinek ad kegyelmet, kinek nem.” (Wikipédia/ Predesztináció)

Sipos Ferenc Determinizmus-indeterminizmus-predestináció  

Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik.”[19] 

https://www.keresztenyek.hu/eleve-elrendeles/

Nagyon elfogult a szerző, és számomra magas labdákat ad fel. Sajnos elterjedt teológiai vitákban is, hogy a Bibliai szöveget csak dísznek használják fel, a tartalmától, a logikus üzenetektől valami egyéb érdek mentén könnyedén eltérnek. Itt a 2. pontban pl. ezt olvassuk:

„Isten előre tudásának megfelelően választ ki, ami azt jelenti, hogy nem önkényesen, hanem az ember döntése alapján, amit Ő már előre tud.” Több, mint „érdekes” interpretációja ez egy olyan egyértelmű  cselekvési listának a Róma 8:28-ból, ahol végig kizárólag Isten van megjelölve mint aktív szereplő.

„Mert akiket eleve kiválasztott (ismert – Károli Gáspár fordítás), azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róma levél 8:29–30) 

A cselekvések sorrendje viszont elég egzakt: 1. kiválasztás 2. rendelés 3. hívás 4. igazítás 5. megdicsőítés. Ha a cselekvő személyét nézzük, akkor mindegyiket Isten végzi, mi pedig csak alanyai vagyunk a tevékenységének. (nyilvánvalóan mi is cselekszünk, de pártszóvivői mélység, amikor sikerül 180 fokkal elfordítani a valóságot) 

 I Péter 1:1 "a jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten előre tudása szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre"

Ez már nyomósabb érvnek látszik, de csak akkor, ha a mondatot önállóan nézzük a Biblia egyéb üzeneteitől függetlenül. Ezt azért írom, mert ezen kívül összesen egy helyen szerepel az előre tudás (prognosei) szó. Az előre tudás szó másik előfordulása az Apcsel 2:23, ahol ez Jézus kereszthalála kapcsán a történetben szintén az elhatározott döntés szavak után szerepel, vagyis azt biztosan nem lehet a tervezés tagadására használni. Sokkal kerekebb a történet, ha 1 Péter 1-et inkább költői színezésnek vesszük, ami egyáltalán nem az előre tudás tervezés nélküliségét akarta támogatni, hiszen aki hatalommal tervez, az ugyanúgy előre tud is, viszont aki csak előre tud, az még nem biztos, hogy tervez is.

Apcsel 2:23 „ki Istennek elvégezett tanácsából és előre tudásából (prognosei) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek” 

Ugyanerre jut a https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/e-e-C9B2A/eleve-elrendeles-C9B98/ írása.

_____________

* mint a töbi ellentmondásra, erre is a kompatibilizmust találtam legjobb feloldásként