Ha lehet rangsorolni, az eleve elrendeléshez kapcsolódóan talán az isteni kiválasztás gyakorlata a leginkább bicskanyitogató eljárás. Valljuk, hisszük, hogy születéstől mindenki egyenlő esélyekkel indul. Meglehetősen mélyen  belénk plántált igazság az egyenlőség, az utóbbi évszázadok minden jelentős társadalmi mozgalma mögött ott volt ez a szellem, és nagyon sokan hoznának áldozatokat is a védelmében. Az előbbi leírás viszont sajnos(?) csak világi környezetben fogadható el maradéktalanul, annak ellenére, hogy bizonyos körben Isten is gyakorolja az egyenlő bánásmódot (nincs személyválogatás, de ez arra vonatkozik, hogy mindenkit ugyanaz a törvény fog megítélni, és senkit sem ítélnek el olyan bűnért, amit nem követett el). Ehhez képest a  Biblia olvasására vetemedő, nyitott szívű Istenfélő ember rengeteg ponton találkozhat az egyenlőséget és  hasonló  emberi jogokat zavaró sorokkal, azzal, hogy Isten emberei elsősorban kijelöltek, kiválasztottak, és az önkéntességük csak ezen belül, ez után értelmezhető (a kompatibilizmussal). Szerintem isteni kapcsolat nélkül egyszerűen képtelenség, hogy valaki önként rábólintson egy olyan rendszerre, ami egyeseket másokhoz képest látszólag érdemtelenül sokkal előnyösebb helyzetbe  hoz. Az alább felsorolt igék talán másokat is meggyőznek  arról, hogy ez a „szerintem” nem idegen a Bibliától.