Istenmérés következik. Melyik is a jobb isten? A rosszul választók, a rosszak szemszögéből próbálom elemezni az istenfelhozatal ajánlatait  A blog fő témája a szabad akarat és az eleve elrendelés viszonya, ezért e kettő szemlélet lesz a vizsgálat kerete. 

Egy rövidebb igeválogatás következik, ami egyszerűen úgy készült, hogy megkerestem az új és ószövetségben a szó szerint a címben szereplő kérdésre válaszoló mondatokat. Az átvitt értelemben ide tartozó idézetekre most nem térek ki, de szerintem így is érdekes lehet az összeállítás. Igyekszem a felületes gondolkodást ingerelni, és ebben a posztban is valahogy rámutatni a logikai paradoxonra, ami egy humanizált eszményi műisten és a Biblia Istene, a Teremtő Atya között áll fenn. Ez a kihívás csak azoknak szól, akik a saját Istenükre érvényes állításként tartják számon azokat az állításokat, hogy Isten állandó, igazságos, kegyelmes és tökéletes.

Az alábbiakban Teremtő és a sátán közötti viszony kérdését feszegetem. Azért tartom idevalónak ezt a kérdést, mert a "szabad akarat vallás" gondolatvilága szerint a sátán (aki nálam egy kisbetűs lény) is a neki adott szabad akarat révén tért el a jó teremtményi léttől. Emellett Isten és a sátán kapcsolatát csakis ellenségek közötti viszonnyal tudják azonosítani. Az általam kritizált izmus azzal a kérdéssel sem szeret  foglalkozni, hogy a jó, a mindent tudó és hatalmas Isten vajon miért teremtette meg a sátánt, ha előre tudta, hogy fel fog lázadni és ezzel bele fog rondítani az egész teremtésbe. Előre bocsátom, hogy az itteni gondolatok ellensúly funkcióban működnek  megfelelően, mert feltételezem, hogy olvasóm ismeri a szabad akarat vallást (bővebben itt), a jóléti evangéliumot, és azokat az itt nem idézett igéket, amik Isten humanista szempontból is szeretőnek minősíthető atyaságáról szólnak. Azokat nem tagadom, sőt éltetnek.

Az  előbb idézett sátán képet általában a következő igére alapozzák:

Ez 28:15-17 Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem lett található benned. A nagyarányú kereskedés közben megteltél erőszakkal, és vétkes lettél. Azért száműztelek az Isten hegyéről, és elkergetett az oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára.

I Jn 3:8 kezdettől fogva az ördög cselekszi a bűnt (Jn 8:44-ban hasonló mondandó)

Az elromlás mikéntje nincs kielemezve, csak egyszerűen bekövetkezett. A semmiből. Pontosabban a jóból. Számomra már ez is egy furcsa állítás, mert ha valami valóban - vagyis isteni szemszögből - jó, akkor az nem is tud csak úgy elromlani. Erre is alapozom azt, hogy a sátán „spontán” elromlása nem hiba volt, hanem a nagybetűs és egyetlen eredeti JÓ terv része.  Ezen a vonalon mozogva az is megállhat, hogy Isten (pórázon tartott) közvetett alvállalkozója a gonosz. Tudom, hogy első hallásra nagyon megdöbbentő ez a gondolat, és azon se lepődnék meg, ha jönne majd idő, amikor Isten nevében pont ezekért a szavaimért fogják a torkomat életlen késsel nyiszálni „kedves” testvérek, de ez nem kellene, hogy befolyásoljon.  Megértem őket, mert a sátánt érintve a Bibliában egyértelműen kifejezett ellenségi viszony az elsődleges és nagyon szembetűnő, és mellé nehezen lehet egyéb kapcsolódást is elképzelni, főleg ha arra is tekintünk, hogy itt nem pusztán földi, (ebben is tökéletlen) ellenségekről van szó, hanem a két valóban végletes pólusról. Mélyebb ige vizsgálat már igazolhatja az előbbinél kifinomultabb Isten-ördög kapcsolatot.  Előre bocsátom, hogy ennek belátásához a kompatibilizmus megoldásához hasonlóan itt is egy egyéb nézőponttal kell ismerkedni, viszont ezt talán kicsit könnyebb lesz megemészteni.

Igazolásként először is itt van Jézus szava: „szükséges, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” (Mt 18:7).

Gal 3:22 "az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek."

Rm 3:5 a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát

I Kor 11:9 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.

Rm 3:7 ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért kell még nekem bűnösként megítéltetnem?

A Római levél 3. fejezetének fejtegetése szerintem arra is alkalmas, hogy a rossz Isten általi megteremtését/szükségességét igazolja, hiszen Pál csak az erre a gondolatra logikusan épülő liberális túlkapást teszi helyre, a rossznak Isten megdicsőülésében játszott szerepet nem. 

Jn 9:1-3 „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

A vakság egy egyértelműen negatív és nem kívánatos jelenség. Érdekes módon a kérdezők fejében is felmerült, hogy ez a betegség lehet valamilyen bűnnek is a jutalma. Mózes törvényei szerint  egyes  bűnökhöz átokként konkrét betegségek is társultak. Ebben az esetben nem ezt válaszolja Jézus, hanem Isten cselekedetére hivatkozik, és szerintem botorság lenne arra következtetni, hogy csak a gyógyulás volt tervezve felülről, a vakulás nem, hiszen megvakulás nélkül képtelenség  lenne a gyógyulás is. Amennyiben ahhoz ragaszkodunk, hogy a vakuláshoz nem lehetett Istennek köze, akkor leválasztjuk őt a világban történő rengeteg más (rossz) dologról is, és ily módon egy másik szellemi erőt emelünk fel isteni magasságba, hiszen ezen „rossz” dolgok üzemeltetése is ugyanolyan természetfeletti képességeket igényel, mint minden más szellemi dolog esetében. A „csak jót” cselekvő Isten ráadásul állandó lépéskényszerben van, minden lépésével a sátán után kullog, és az ő felettébb fifikás cseleit próbálja lázasan javítgatni. Jó ez az Isten, csak egy kicsit butuska és gyengécske. Olyan emberi…

Lázár feltámasztása előtt az őt magát is sírásra ingerlő nagyon fájdalmas halotti állapotra ugyanebben a szellemben válaszol Jézus: „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (Jn 11:4)

Jöjjön akkor a fekete leves! Isten zavarba ejtő szavaiból fogok idézni.

Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. (Ézs 45:7)

Kérem szépen, itt egy nagyon megdöbbentő állítást olvashattunk Isten önéletrajzában…

Eme idézet mintha hiányozna sok keresztény bibliájából.  Mit tagadás, az  enyémből is hiányzott amikor még jobban követtem a témában az előre gyártott sorvezetőket. Nyilvánvalóan még most is vannak egyéb idézetek, amiket nem tettem magamévá még fejben sem, nem hogy gyakorlatban. Ezek szerint nem csak a bajt teremti Isten, de magát a sötétséget is. Utóbbi nagy valószínűséggel érthető a démoni seregekre is, főleg mivel Isten rendszeresen állítja, hogy mindent Ő teremtett. A sötétség teremtése eloszlatja azt a kacifántos tévhitet is, hogy az ördög csupán egy "Istenhiány", tehát egy nem is létező fogalom, és valójában mi vetítjük ki az elménkben, hogy létezik.

Ezek után hozok arra példákat, hogy Isten  az általános „baj” szón túl szinte minden egyéb fajta  fájdalmas csapásra képes rátenni a saját „én tettem” pecsétjét.

Jer 21:5-7 "én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: súlyos dögvészben halnak meg. Azután pedig – így szól az ÚR – Cidkijját, Júda királyát, udvari embereit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik.

Jer 51:20-23 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam össze veled, országokat pusztítottam el. Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. Összezúztam veled férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szüzet. Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat.

 Móz 32:39 csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből. (Jób 5:18 és Hós 6:2  azonos) 

 I Sám 1:5 az ÚR bezárta (Anna) méhét. 

Apcs 12:21-23 Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: „Isten hangja ez, és nem emberé!” Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el

Ámos 5:6 Az URat keressétek, és életben maradtok! Különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt.

Ez 32:10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején.

Ez 2:15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR! 

Zs 118:18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

Minimális következménye ennek a mondatnak, hogy Isten eszköztárában lehetőségként ott van a halálnak átadás, és mint tudjuk a halál az nem egy fogalom, vagy egy esemény, hanem egy szellemi személy. Fogalmakat amúgy is képtelenség tűztóba dobni, sőt megfogni, vagy megölni is. :-) (Jel 20:13-14 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába.)

A jóbos sztori is megkerülhetetlen, ha az alvállalkozói kérdést vizsgáljuk:

Jób 2:1-7 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!
A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.

És ez már a második szint volt, hiszen előtte az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől. Jób 1:12 Az ördög kezébe kerülés a gyakorlatban útonállók támadása, villámcsapás, és katasztrofális szélvihar, majd pedig Jób betegségének  formájában valósult meg.

Máté 5:25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.

Mindenki ismeri ezt az idézetet, de az már talán keveseknek  állt össze, hogy itt nem csak függetlenül gonoszkodó önkényes börtönőrök szerepelnek, hanem egy bíró is.  Ha komolyan vesszük a példázat üzenetét, ez a bíró csak Isten lehet.

Az alvállalkozói viszonyra egy példa Rm 9:17: szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen azért emeltelek trónra, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.”

I Sám 2:6-8 Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.

Ezt a korábban meddő Anna (Sámuel anyja) mondta el imában, miután megszülte első fiát. Nem lehet mondani, hogy ő egy zakkant valláskárosult, aki Istent félelmetesen ítélkező bírónak látta, mert előtte így szólt: „Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

II Móz 4:10-11 A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? 

Egy külön oldalon további idézetek találhatók, amik a Teremtő „antihumanista” oldalát mutatják be.

A  gonoszok keletkezése is köthető Istenhez

Jn 1:1-3 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Bátorkodom azt gondolni, hogy a mindenbe minden beleértendő.

Jn 1:10 a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt

Zs 103:19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.

Jel 10:6 az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket

Zsid 1:10 Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.

Préd 7:13-14 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.

Kol 1:16-20 „Mert benne (Krisztusban) teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

I Kor 8:6 egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.

Jel 4:11 te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett

Jób 2:10 Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.

A Bibliában több ponton olvasunk egy csoportról, ami több féle néven is van említve, mint pl. „gonosz fiai”, vagy „viperák fajzatai” vagy a kígyó leszármazottai (I Mózes 3:15). Ők származás szerint is a sátánhoz kötődnek, de ez a tény még nem igazolja az Istentől független keletkezésüket. Atyjukat amúgy is Isten teremtette, ráadásul,  mint tudjuk, Ő csak jót és jól teremtett. Azt nem nagyon lehet a Bibliából igazolni, hogy a sátán Istentől független társteremtőként is funkcionál.  Ennek ellenére tudom, hogy mégis sokan  ezen a vonalon emelik a sátánt akár öntudatlanul isteni magasságba. Így válik befogadhatóvá a cikkem címe, a szkanderezés Isten és a sátán között.

Íme pár példa erről a vonalról: I Móz 3:15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.

Apcs 13:10 Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?

Jn 8:44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

I Pét 2:8 a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. (avagy teremtődtek)

Mt 13:38-39 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög

Van egy problémásabbnak tűnő idézet is, ami önmagában cáfolná az előzőeket, de az ellentmondások miatt én inkább tartom ezt a kompatibilis kettősség termékének, vagyis azt gondolom, hogy itt aktuálisan az emberi, korlátozott (szabad akaratos) nézőpontból van megfogalmazva, vagyis ők is Istentől származnak, de a szellemi idegenségük miatt számítanak idegennek.

Mt 15:13 Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.  

Isten versenyezne a sátánnal?

Szerintem nem összemérhető ellenfelek és nem is harcolnak, pontosabban a sátán még vetítheti, hogy ő ezt műveli, de abban biztos vagyok, hogy Isten nem harcol vele. Ezt a kijelentésemet zavarná pl. Dániel könyvének 10. részében olvasottak:  Dániellel beszél „egy gyolcsruhába öltözött férfi, akinek színarany öv volt a derekán … teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása” és akit a perzsa birodalom vezére fel tudott tartani 21 napig, majd később a görögök vezérével is  harcolt. Ez a gyolcs ruhába öltözött lény nincs pontosan megnevezve, de van rá esély, hogy Jézus maga volt, ahogy más alkalmakkal is megjelenhetett névtelenül. Ha nem ő, akkor egy főangyal, egy hírnök volt. Nyomozok egy kicsit a gyolcsruhások után:

Ugyanebben a részben van említve, hogy csak Mikael van vele ebben a harcban. Egy hosszú palástos, arany öves alak képe a Jelenések 1. részében is feltűnik, de akkor már biztosan Jézusról van szó: „(láttam) a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; ¹⁴feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; ¹⁵lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; ¹⁶jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. ¹⁷Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, ¹⁸és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

A Jelenések 15. részében is vannak gyolcsruhás és aranyöves hatalmas lények,  azok viszont erős  angyalok:

„megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, ⁶és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. ⁷És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.”

Ezékiel 9-ben is szerepel egy gyolcsruhás, akinek a kezében íróeszközök vannak, és mellesleg Isten haragjának a könyörtelen kiszolgáltatójaként lép fel.

Jézusról elmondható, hogy legalább egyszer harcolt, de azt ne felejtsük el, hogy ő nem maga a Teremtő, még ha leírhatatlan közösség is van köztük. (Kolossé 1:15-17 fent már idézve lett)

Isten nem izzadt, nem erőlködött ebben a harcban, ő mindezt felülről teljes magabiztossággal figyelte és véletlenül tudta is, hogy kire kell fogadnia.

Jézus harcáról ezt tudjuk:

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. Jn 16:33

én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán Jel 3:21

Ez a harc győzelemmel befejezett állapotban van, vagyis nem folyik. Amúgy is inkább erődemonstrációk és tanító jellegű események voltak ezek, mint egyenlő felek küzdelme (ha pl. Jézus pusztai kisértését nézzük).

Ezt a kereszten történő harcot olvasom ki a Kolossé 2:14-15-ből is: (Isten)  eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

A Zsidó 2:15 üzenete is erre utal: „halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt”

Zsidó 2:8 "Mindent lábai alá vetettél"

Egy legyőzöttel senki sem küzd már!

A jelenések 20-ban van a végső harc, ahol, ha máskor nem, biztosan teljes erőbedobással van jelen a teljes sátáni armada, és még ott se valami hosszú és fordulatos harcot látunk, hanem csak egyszerűen lejön az égből egy
„tűz” és lerendezi az egész több milliárd főből álló csapatot.

 Azt se felejtsük el, hogy nekünk és az angyaloknak ettől még fontos feladatunk a sátáni csapat elleni harc.  

 Démonok és szellemek felügyelője

 I Kir 22:19-23 Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme, így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet. (II Krón 22 ue.)

Jób 19:12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.

Van más példa a  szellemküldésre, sőt az átok kivitelezésre is:

Bírák 9:23-24 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában.

Jel 17:17 az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi.

I Krón 21:1 A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.

II Sám 24:1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.

A fenti két ige ugyanazt(!) a történetet írja le, érdekes módon az egyik helyen Isten, másik helyen sátán a csapás eredete, annak ellenére, hogy mellesleg Dávid saját "szabad" akaratából is döntött. 

Hasonló kettősségre van más példa is:

II Móz 12:12-13 átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.

Ezután a 23. vers: Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.  Tehát Isten ígéri, hogy ő fog átvonulni és ítélni Egyiptomban, de utána a végrehajtást mégis egy "pusztító" nevű ügynök végzi.

II Thessz 2:10-13 :akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. Amennyire én tudom, a hitetés szolgálatát  szellemek végzik.

I Sám 19:9-10 Egyszer az ÚRnak az a gonosz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. I Sám 18:10 és I Sám 16:14 dettó

Ézs 19:13-14 tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában 

Ez 14:12-20 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én URam, az ÚR. Ha vadállatokat bocsátok az országra, hogy néptelen pusztasággá tegyék, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztasággá válna! Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és megparancsolom, hogy járja végig a fegyver az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal.

II Pét 2:9 „meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.”

II Pét 2:4 Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig.

Júdás 1:6 az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.

Jel 20:1-3  egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.

Zs 78:50  nem óvta meg őket a haláltól, hanem átadta őket a dögvésznek (pestis)

Zs 139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Jól olvasom? A teremtő a pokolban is ott van???

 Aki az igazi Istennel akar jóban lenni, annak ezeket a furcsaságokat mindenképpen integrálnia kell az istenképébe, különben meglepetések érhetik. A Máté 7:24-27 szerint a vihar mindenkinek a házát meg fogja támadni, és még annak is összedől a háza, aki hallgatja ugyan, de nem cselekszi az Úr beszédét. Mi lesz azzal,  eleve nem a teljes írást hallgatja, hanem csak az édesebb részét?

(photo by dirk fleischmann)

             Eleve elrendelés, vagy emberi szabad akarat? Ez az egyik legnépszerűbb kérdés, amire választ keres és talál minden hívő, és ateista, hiszen az élet értelméhez, a lét eredetéhez hasonló fontosságú témakör. A blogom bibliai alapokon józan paraszti ésszel, illetve szellemmel szemléli a kérdést. Itt nem fog(sz) olvasni földi halandónak érthetetlen fogalmakkal teleszórt egyetemi szintű, vagy annak az illúzióját keltő unalmas teológiázást. Arra engem hivatalosan nem tanítottak, sőt attól direkt távol is tartom magamat, hiszen Jézus is főként egyszerű embereknek prédikált, és nem kellett a megértéshez se  lexikon, se diploma, se idegen nyelv tudás, sőt még olvasás sem. Ez esett meg, amikor a korabeli pap "szakemberek" rájöttek, hogy Péter és János írástudatlan és iskolázatlanok (Apcsel 4:13).  Írásaim főleg a független szabad akarat vallás hibáira utaznak, mert ez tűnik fontosabb, elterjedtebb hibának, de az eleve elrendelés kizárólagosságát sem támogatom. Én azt találtam, hogy lehet ötvözni a kettő, látszólag kibékíthetetlen felfogást, és így mindkét teóriánál magasabb szintű harmónia érhető el a Bibliával.

A blogon belül gyakran hivatkozok a szabad akarat vallás fogalomra, amit számomra a következő állítások mutatnak be:

- az emberi "szabad" akarat a teremtés hierarchiájában a lehető legmagasabb polcon van  (végletes esetben  Isten felett is)

-  Isten nem robotokat teremtett, hanem önálló akarattal bíró lényeket. Az indoklás az, hogy (számára minden bizonnyal) unalmas lenne, ha általa kézi vezérelt teremtmények imádnák Őt; "Isten valószínűleg azért teremtette az embereket, hogy legyen játszótársa, mert előtte kvázi magányos volt" 

-  az eleve elrendelés, az Isteni kiválasztás és tervezés, illetve a teremtmények akaratába történő Isteni beavatkozás igazságtalan lenne, ergo nem is fordulhat elő

- az emberi akarathoz nem köthető események forrása a véletlen 

- az eleve elrendelést említő Bibliai részeket zavarosan magyarázza, de inkább szimplán mellőzi, az eleve rendelést és szabad akaratot érintő (látszólagos) ellentmondásokat úgy oldja fel, hogy Isten tulajdonságai közül a hatalmát és a képességeit jellemzőket  feláldozza az isteninek mondott jóság és szeretet oltárán.

- Isten előre tervezés helyett csak előre tudja a világ történéseit

Nem közvetlen jellemző, de szinte állandóan kíséri az a vélekedés, hogy az emberileg negatívnak mondható sors események (csapások, büntetések, betegségek) szellemi hátterében semmilyen módon nem szerepelhet Isten,  csak a negatív szellemvilág, azaz a sátán

A szabad akarat vallása több, mint egy szimpla teológia irányzat. Szerintem egy szellemiség is, továbbá egy önálló hitvilág, ami  indokolttá teszi a vallás skatulya alkalmazását. Ez a vallás meglepően sok hitet érintő területet képes korrumpálni mert jó szándékkal, de aláássa és  korrumpálja az Istenképet, feloldhatatlan ellentmondásokat tűr meg önmagában, és szelektál a Biblia soraiban. A vallás egyetlen "haszna" és indoka  egy fantasztikusan, akár a butaságig  fokozható mértékben szerető, ezért nagyon vonzó humanista isten kifejlesztése. 

Isten „csak jó"? Mi tagadás, jól hangzik a szabad akaratot fókuszban tartó istenkép, hiszen barátságos, könnyen emészthető, sőt kézenfekvő, az emberi jogrendszerhez is kitűnően passzol, de ennek kapcsán az jut eszembe, hogy gyanúsan passzol az ember születéstől fogva romlott testi gondolatvilágához is. Ez a felfogás megtérés, vagy belehalás nélkül is jól üzemel és „természetesnek" is mondható. Időnként olyan érzésem van a mai világot látva, hogy egyesek nem a Teremtőt imádják, hanem kitaláltak maguknak egy istent, akinek az a dolga, hogy szolgáljon, szeressen, adjon, mindenről csak jót mondjon, de az intést azt felejtse csak el, arról meg ne is álmodjon, hogy egy hívő szenvedjen valamiért. „Good is God”, pedig az igazi úgy hangzana, hogy „God is good” (nem angolosoknak: a jó az Isten, vagy Isten maga a jó).

Ha már keresztény az ember, akkor igyekezzünk az igéhez igazodni, jobban mint az Isten szerint testinek minősülő jogérzetünkhöz, vagy a humanizmushoz!

Isten nem a demokráciában és a populizmusban bízva gyűjti a népét: Gal 1:10 Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.

Előre bocsátom, hogy az itteni gondolatok ellensúly funkcióban működnek  megfelelően, mert feltételezem, hogy olvasóm ismeri a szabad akarat vallást, a jóléti evangéliumot, és azokat az itt nem annyira idézett igéket, amik Isten humanista szempontból is szeretőnek minősíthető atyaságáról szólnak. 

Most hozok néhány megdöbbentő példát arra, hogy milyen (is) a Teremtőnk, az Új és Ó szövetség  és a megváltás szerzője, és az aki NEM TUD VÁLTOZNI. A történetek általában közismertek, de a humanizmus elkendőzései miatt nem divat felismerni a bibliai esetek brutális valóságát. A többség annyira durva, hogy könnyű szerrel használható egy kegyetlen istenkép alátámasztására is, például iszlám hátterű kereszténység gyalázók kezében. A szellem nélküli teológizálás ettől a blogtól függetlenül is virágzik, és nem én teszem életveszélyessé az életet,  olyan az már enélkül is. Mindazonáltal meg vagyok győződve, hogy a helyes Istenképhez szükséges ezen megdöbbentő esetek helyén kezelése.

Első példám Lévi fiainak az elhívása. Gyakorlatilag tömeggyilkosságra hívott fel Isten, és aki engedelmeskedett, és a buzgóságban odáig is elment, hogy a neki kedvesebb emberekkel sem kivételezett a korabeli terrorista akcióban, az pont ezzel kente fel magát az Úr szolgájának.

^{II Móz 32:25} Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.

Gondolkodjunk emellett a következő példákon:

2- Az Ábrahámtól kért gyermek áldozat. (I Móz 22)

3- Jóbnak az Isten által jóváhagyott, illetve általa el is vállalt  emberfeletti szenvedés köre (ezt taglalom az alábbi szövegdobozban)

4- Saját Fiának a feláldozása. Istent nem kötelezte senki arra, hogy egy olyan rendszert építsen, amiben ez szükséges, vagy egyáltalán  előfordulhat. Ha egy ember tenne ilyeneket, akkor a mai világi közfelfogás szerint minden kétséget kizáróan  kiérdemelné a preverz és szadista jelzőket. Ne legyen kétség, nem csak a zsidó farizeusok, vagy a rómaiak feszítették keresztre Jézust, hanem maga az Atya is: "mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok." (Mk 14:27) és "ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért"  (I Jn 4:10). Emellett Jézus szava is ezt bizonyítja, amikor úgy kiált fel, hogy "miért hagytál el engem?" Nem népszerű adalék, de az az evangélium esszenciája, hogy a jó és igaz Isten haragja volt a kedvenc fián, amikor a kereszten függött. Miattunk, és azért, mert a bűnt ki kellett valahogy egyenesíteni.

5- A szőlőmunkásoknak adott 12-szeres bérkülönbség, ami kirívó szociális igazságtalanságnak számít a ma embere szerint.

6- A józan, a túlélést garantáló, és a természettel szembenállásra utalnak pl.  a „tegyél jót ellenségeddel” szellemiségű Jézusi parancsok.

7- A parázna nőnek (vagy akármelyik bűnösnek) adott kegyelem egyenesen törvénysértő, hiszen ezzel az egyébként teljesen jogos és igazságos büntetéseket radírozza ki Isten.

8- Egy mai pszichológus Pált simán mondaná mazochistának azon szavait olvasva, hogy akkor erős, amikor erőtlen (emberi képtelenség, üldöztetés, szorongattatás).  Újabb jellemző példa az ember és Isten eltérő gondolkodására a Máté 16:22, ahol Péter védelmezni akarja Jézust a várható szenvedésektől, üldöztetéstől és haláltól, de Jézus válasza az, hogy „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Emberek  szerint…

„Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!” Jer 17:5

9- Ideidézném a Jelenések 11-et is, ahol olyan dolgokat fog művelni majd két ember (tanú), amit ha ma a  hírekben látnánk a CNN-en, akkor azt mondanánk, hogy  ezek  csak valami varázslós tuninggal ellátott gonosz iszlám terroristák lehetnek, hiszen:

- tűzzel megemésztik a rájuk támadó ellenségeiket,

- aszályt tudnak parancsolni

- kiterjedt vízszennyezést idézhetnek elő

- gyötrik a népeket.

Amikor pedig megöli őket a regnáló hatalom, akkor globális népünnepélyt csapnak majd az emberek. Aki csak a fenti tettek és információk alapján, a maga humanizmusa szerint méri meg majd ezt a történetet Isten szellemét nem kérdezve, az sajnos menthetetlenül Isten ellenségeinek az oldalán találja majd magát.

10-Csecsemőgyilkosságra felbujtás. Az állatvédők is felhördülhetnek, hiszen az ártatlan háziállatok, cicák, és kutyuskák is kivégzésre ítéltettek: I sám 15:1-3 "figyelj az Úr beszédének szavára így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. 

Ugyanebben a történetben Sámuel, az Úr által elismert és vezetett próféta "felkoncolta Agágot az Úr előtt" (15:33)

A vadzöldek se barátkozhatnak kedvükre Jézussal, mert arra is akadt példa, hogy megátkozott egy fát, ami utána egyből kiszáradt (Mt 21). Valójában rosszabb az ilyen a favágónál, pedig köztudottan ők a leggonoszabb emberek a világon, hiszen minden fa szent, mert fogyasztja a minden rosszat okozó cokettőt.

11- Meglehetősen "botrányos" Istentől az az eljárása is, hogy se származás, se saját akarat, vagy teljesítmény alapján nem biztosít jogot senkinek az üdvözülésre, hanem többszörösen kijelenti, hogy Ő maga választja ki a csapatát. A megtérés nem csak emberi döntés, hanem minden esetben egy előre rendelt esemény.

Ef 1:4-5 őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint

Jn 15:16:Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon

Jn 15:19 nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból

Jn 6:37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el

Jn 6:44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.

Jn 6:65 senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya

Mt 11:27 senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 

Zsid 12:17 (Ézsau) örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.

Egy humanista Isten biztosan nem utasította volna el Ézsau sírását.

Végül idézek mutatóba néhány igeverset a kereszténység és a szenvedés valódi kapcsolatáról:

- „az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.” (Zsidó 2:10)

- "Akit én szeretek, megfeddem" (Jel 3:19)

-Észaiás (53:10-11) is hasonlókat ír: "az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog (ja a magját), és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli."

- „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zs 119:71). Hát, nekem még van mit tanulnom engedelmességről...

-  „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. „ (Apcs. 14:22)

- „mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33)

- „senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.” (I Thessz 3:4-5)

- „örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:17).

- a mi életünk sem épp egy vidámparki jutalomnap, hiszen "Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom." (Luk 14:26-27)  Az emberileg mérhető legszorosabb kapcsolatainkról való lemondási képesség, annak oltárra tétele szintén távol állna egy humanista istentől. Ha jól olvasom, ez nem csak az olimpiai bajnokok áldozata, hanem ez a beugró szint.

 Jelzem még, hogy készült egy nagyobb gyűjtemény is, amiből itt csak mutatóba 1-2 példát adok arra, hogy a "csak jó" Istentől, sőt személyesen Jézustól sem áll távol az erőszak:

Ézs 11:1-4 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.

Jelenések 19: 12-16 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.

Ézs 63:5-6 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre.

Jel 6:15-17 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?

Ez a Jézus Krisztus sajnos sokaknak fog meglepetéseket okozni, mert (talán tudat alatt) egy tündibündi butuska jó haver hippinek vélték, aki annyira be van szívva valami szeretet nevű cucctól, hogy a mennyei polgársághoz elegendő csak szajkózni a nevét, esetleg  eljárni vasárnaponként valami gyűlésre és fizetni a helyi mikrofonos embernek.

Isten és a szeretet kapcsolata általában mindenkinél nyilvánvaló. Ennek a képnek az egyik legbrutálisabb kiegészítését találtam a Jeremiás 16:5-ben:

"ezt mondja az ÚR: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől – így szól az ÚR –, a szeretetet és az irgalmat."

Isten nem baj nélkülire tervezte a világot. (a tervezés tényét pl. a Jer 29:11 alapján igazolom). Van olyan képzelt Isten, akinek az lenne a dolga, hogy gondtalanná tegye a halandó életét. Ahogy látszik, a Teremtő nem ilyen.

Zs 7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

 Mt 6:34 minden napnak elég a maga baja

Péter apostol szerint az is lehet Isten akarata, hogy időnként szenvedünk, akár jogtalanul is. A "csak jó" istenségtől ez is idegen.

I Pét 3:17 jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve.

Hogyan lehetne a Teremtő Isten azonos a "csak jó" istennel, ha előbbi a következőt mondja  a világa természetéről?

Rm 11:32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Nevezhető-e ezek után Isten jónak, vagy csak jónak? A válaszom az, hogy emberi (humanista) szemmel nem, de hívő szívvel mindenképpen.

Javaslom mindenkinek, hogy gondolkodjon el az Istenképén, mert a Biblia szerint a soha nem változó Isten tevékenységi körébe tartoznak ezek az erőszakos, fájdalmas, vagy akár érthetetlen tettek is. Ha nem akarunk csalódni, ezeket a területeket is be kell vonnunk a kegyelmes és szerető Atya kép mellé. (Ez az intelmek értelemszerűen azoknak nem szól akik olyan egyházakban nyomorognak, ahol csak a törvényt hirdetik, de a kegyelmet nem. A törvénybe csak belehalni lehet, de ez a belehalás elengedhetetlen a megtéréshez. Újjászületés után már nem kényszeríthetnek a törvény uralma alá, mert a térkép helyett a GPS (Szentlélek/szellem) vezet.