Mindenkor imádkozzunk, mondja  Jézus. Ez tűnik a legegyszerűbb parancsnak, de ha szó szerint vesszük a szabad akarat vallást, akkor még ebben is találunk alapszintű logikai hibát. A probléma a közbenjárás célszemélye körül van.  Ha a szabad akarat úgy működne, ahogy sokan vallják, akkor az imák nagy részében sokkal autentikusabb lenne egy illetékes döntéshozó ember (akár én magam) egójához való imádkozás, hiszen ama izmus szerint az ember rendelkezik a szabad akaratából eredő döntési jogkörrel. Nem tudom egyszerűbben mondani: Annál a hatalmi tényezőnél kell közbenjárni, akinek a kezében  ott van az effektív hatalom a megfelelő döntés meghozatalára. 

  Megfigyelésem szerint a biblia szerzője időnként váltogatja azt a nézőpontot, amibe helyezkedve aktuálisan kommunikál velünk. Egyszer az örökkévaló, mindent előre tudó és tervező Isten nézőpontját használja, egyszer pedig a korlátozott képességű ember nézetét. Utóbbiban a jövő bizonytalan, vagy feltételes, illetve látszólag a mi döntéseinktől függ. Az ilyen váltások ráadásul akár egy mondaton belül is előfordulhatnak. A módszer magyarázata talán a könnyebb emberi fogyaszthatóság lehet, viszont ez a kommunikációs jelenség számtalan helyen azonosítható a bibliában. Van ahol kompatibilizmusnak hívják ezt a nézetet, így én is használom ezt a fogalmat. Eddigi állás szerint ez a leképezés tűnik a legjobb megoldásnak az eleve elrendelés (predesztináció) és a független szabad akarat vallása közötti kibékíthetetlen ellentétre és zavarokra.

             Eleve elrendelés, vagy emberi szabad akarat? Ez az egyik legnépszerűbb kérdés, amire választ keres és talál minden hívő, és ateista, hiszen az élet értelméhez, a lét eredetéhez hasonló fontosságú témakör. A blogom bibliai alapokon józan paraszti ésszel, illetve szellemmel szemléli a kérdést. Itt nem fog(sz) olvasni földi halandónak érthetetlen fogalmakkal teleszórt egyetemi szintű, vagy annak az illúzióját keltő unalmas teológiázást. Arra engem hivatalosan nem tanítottak, sőt attól direkt távol is tartom magamat, hiszen Jézus is főként egyszerű embereknek prédikált, és nem kellett a megértéshez se  lexikon, se diploma, se idegen nyelv tudás, sőt még olvasás sem. Ez esett meg, amikor a korabeli pap "szakemberek" rájöttek, hogy Péter és János írástudatlan és iskolázatlanok (Apcsel 4:13).  Írásaim főleg a független szabad akarat vallás hibáira utaznak, mert ez tűnik fontosabb, elterjedtebb hibának, de az eleve elrendelés kizárólagosságát sem támogatom. Én azt találtam, hogy lehet ötvözni a kettő, látszólag kibékíthetetlen felfogást, és így mindkét teóriánál magasabb szintű harmónia érhető el a Bibliával.

A blogon belül gyakran hivatkozok a szabad akarat vallás fogalomra, amit számomra a következő állítások mutatnak be:

- az emberi "szabad" akarat a teremtés hierarchiájában a lehető legmagasabb polcon van  (végletes esetben  Isten felett is)

-  Isten nem robotokat teremtett, hanem önálló akarattal bíró lényeket. Az indoklás az, hogy (számára minden bizonnyal) unalmas lenne, ha általa kézi vezérelt teremtmények imádnák Őt; "Isten valószínűleg azért teremtette az embereket, hogy legyen játszótársa, mert előtte kvázi magányos volt" 

-  az eleve elrendelés, az Isteni kiválasztás és tervezés, illetve a teremtmények akaratába történő Isteni beavatkozás igazságtalan lenne, ergo nem is fordulhat elő

- az emberi akarathoz nem köthető események forrása a véletlen 

- az eleve elrendelést említő Bibliai részeket zavarosan magyarázza, de inkább szimplán mellőzi, az eleve rendelést és szabad akaratot érintő (látszólagos) ellentmondásokat úgy oldja fel, hogy Isten tulajdonságai közül a hatalmát és a képességeit jellemzőket  feláldozza az isteninek mondott jóság és szeretet oltárán.

- Isten előre tervezés helyett csak előre tudja a világ történéseit

Nem közvetlen jellemző, de szinte állandóan kíséri az a vélekedés, hogy az emberileg negatívnak mondható sors események (csapások, büntetések, betegségek) szellemi hátterében semmilyen módon nem szerepelhet Isten,  csak a negatív szellemvilág, azaz a sátán

A szabad akarat vallása több, mint egy szimpla teológia irányzat. Szerintem egy szellemiség is, továbbá egy önálló hitvilág, ami  indokolttá teszi a vallás skatulya alkalmazását. Ez a vallás meglepően sok hitet érintő területet képes korrumpálni mert jó szándékkal, de aláássa és  korrumpálja az Istenképet, feloldhatatlan ellentmondásokat tűr meg önmagában, és szelektál a Biblia soraiban. A vallás egyetlen "haszna" és indoka  egy fantasztikusan, akár a butaságig  fokozható mértékben szerető, ezért nagyon vonzó humanista isten kifejlesztése. 

A szabad akaratot általános felsőbbrendűségét védelmezők kedvenc érve, hogy ha az eleve elrendelésből egy szó is igaz lenne, akkor agyatlan robotok lennénk. A robot  létforma - mint tudjuk(?) - méltatlan az emberiséghez, de a humanista istenhez is, mert ő jobban tisztel minket (pontosabban a "szabad" akaratunkat), mint minden mást, beleértve a saját akaratát is.

Idézek máshonnan, hogy ne csak én interpretáljam ezt a felfogást :

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

 "A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva."

Írásom az isteni robotság, a szolgaság, az Istentől függés témakörét járja körül a szabad akarat vallás túlzásaira kihegyezve.

A szabad akarat felfogásának elterjedését segítő történelmi háttérről írok a következőkben. Itt válaszolok arra a kérdésre, hogy szerintem miért is nem áll össze sokaknak az a fajta jó Isten kép, amiben nem az emberi szabad akarat joga a teremtés központja, hanem valami más.

Rubens, Study of two heads

Nem titok, hogy a szabad akarat vallásának elterjedésére hatott napjaink közfelfogása (a világ gondolkodása). Az is ismert, hogy a világ romlottsága nem állandó, hanem az idővel növekszik a világ vége felé:

Mt 24:9-13 átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Korunk átlagembere  jelentős nehezítő körülmények között él a pár száz évvel ezelőtt élőkhöz képest. Nekünk már a divatos, egyenlőséget reklámozó, egyéni jogvédelmet szabadjára engedő, az egyéneket a csoportokkal szemben felmagasztaló (és arról leválasztó), az önzést legalizáló liberális korszellemmel körülvéve kell élni a mindennapjaikat. Azért a régieket sem kell irigyelnünk, mert ők velünk ellentétben legtöbbször szó szerinti létbizonytalanságban, testileg sokkal megterhelőbb, veszélyesebb életet éltek. Mielőtt a tudás (és a lázadás) megnövekedett, az emberek sokkal inkább rá voltak kényszerülve, hogy a természetfelettivel kapcsolatban legyenek. "Brit tudósok" pl. már arra is rájöttek, hogy a vallás is csak a tudatlan konzervatív társadalmak  válasza volt a fertőzések kezelésére, magyarázatára.

Nyilvánvaló, hogy szellemi értelemben a történelem nem hozott létre újfajta emberi bűnöket, csak a megvalósulás módjai igazodtak mindig a kor technológiai szintjéhez. A bűnözés fő profilja (lopás, csalás, erőszak, szexuális bűnök, illetve ezek gyökere a bálványimádás) minden korban állandó volt, de véleményem szerint az Isten elleni lázadás jelentős "sikereket" és korábban nem látott hódításokat tudott elérni a reneszánsz és a felvilágosodás néven ismert társadalmi és kulturális forradalmak révén. Azt is lehet mondani, hogy az azóta megjelent modernebb politikai és szellemi irányvonalak többsége és az általános közfelfogás is őrzi a reneszánsz és a felvilágosodás "eredményeit".  A szellemi útmutatás és a reményforrás szerepét átvette Istentől  az emberi tudás és technológia. A reneszánszban bevallottan is az ember lett a középpontban Isten helyett. Ez kicsit hasonlít a mai forradalomra, amikor a formálisan legalább még istenes törvényeket is kidobják és ördögi törvényekre cserélik (lásd abortusz legalizációk). A reneszánsz leírásában pl. itt: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/a-reneszansz-muveszeti-muvelodestorteneti-es-irodalmi-jelentosege/emberkozpontusag lépten-nyomon meg lehet találni az Isten elleni lázadás nyílt, vagy burkolt jeleit. A szerény, alázatos Istenfélő életet butaságnak, elavultnak, alacsony rendűnek, unalmasnak bélyegezték. Ez az előjel valahogy mindig jelen volt a társadalom reformereinél.

A történelmi hátteret nálam szemléletesebben és alaposabban is megfogalmazták már.

 Ha most ezzel a jelenséggel és képviselőivel szembe állítom a Bibliai hőseink mindennapi életben megélt szellemi függését,  sorshoz való hozzáállását, a reményeit, vagy a szavajárását,  akkor azt látom, hogy azok sokszor teljesen idegenek voltak a ma divatos független  szabad akaratos  felfogáshoz képest. Ezt az tradicionális életérzést nekem egyszerűen a következő Bibliaidézet írja le: Jakab 4:15  Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. (mellesleg jegyzem meg, hogy ez az idézet ihlette a blog címét is)

Jakab a büszkeséggel is összekapcsolja az istentől  független gondolkozást.  Ez őszintén így hangzana: "ha majd én is akarom, akkor úgy lesz".

Azt is meg kell jegyeznem, hogy valódi

szabad akarat elképzelhetetlen Istentől számított függetlenség nélkül.

Ezt persze nem vállalná fel senki így őszintén, de ha a célokat és téziseket nézzük, maszatolás nélkül, akkor erre jutunk. No, de függetlenség??? A milyen vallás is az akkor, kérem szépen? Nem arról szólna a kereszténység, hogy Istentől függünk, őt követjük mint szolgák, vagy fiak? A "senki sem szolgálhat két úrnak" idézet szellemében azt is lehetne feszegetni igei oldalról, hogy ebben a világban ki az, aki Istenen kívül valóban függetlennek nevezheti magát.

Rm 14:4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.

Az most jelentéktelen, hogy ki van az Úr uralma alatt, a hívők, vagy az összes ember, mert az úr-szolga kapcsolat mindenképpen létező.

A Római levél 13:4 szintén szolgai jogviszonyt említ, de ott a világi hatalmak és az Úr közé teszi ezt "Isten szolgája az a te javadra"

A tradicionális, függetlenséget nem ismerő felfogást idéző hasonló igeversek a "régiektől":  

Ebből a kis gyűjteményből is kibukik két rokonértelmű negatív jelenség, ami a független (szabad) gondolkodást jelzi: az elbizakodottság és a felfuvalkodás.

A történelem tanulmányokból tudjuk, hogy korábbi korokban a vallás megélésén túl, szinte minden területet erősen és őszintén átszőtt egy felsőbb hatalomtól való függés. A szolgák, rabszolgák életét ide citálni evidens, de az inasok, segédek, gyerekek, feleségek sorsa sem a függetlenségről és szabadságról szólt. Mondhatnám még a házasságokat, amiket teljesen a szülők ütöttek nyélbe, és a fiatalok oldaláról az volt a rendes eljárás, hogy engedelmesek voltak. Az a helyzet, hogy egyáltalán nem voltak rosszabbak azok a házasságok, se azok az elnyomottnak mondott társadalmi viszonyok (nem tagadva, hogy egy gonosz szív bármilyen keretben képes rosszat tenni, ez nem rendszer függő). A házasságszerzős példa ma már annyira, de annyira meredeknek számít az ezzel járó indulatokkal együtt, és egyúttal annyira jól ábrázolja, hogy mennyire általános, sőt propagált a lázadás és az engedetlenség.

Más volt az a világ, és szerintem sok tekintetben közelebb volt a bibliai mintához.  Aki ennek olvastán nagyon kardoskodna a felvilágosodás "értékei" és az elnyert „szabadsága” mellett, az nézzen utána statisztikákban, hogy hogyan változott a nagy felszabadítások során a mentális betegségek, a válások, a depresszió, a függőségek száma, és gyorsan rájön, hogy nem javult a világ, csupán csak kényelmesebb lett. Egyre több és több kő lett elgördítve a szabad bűnözés és a lázadás útjából.(pl. magyar válások, lelki-betegsegek)

Idézem Dávid imáját, amiben érdekes módon nem az domborodik ki, hogy milyen hálás (és egyúttal büszke) a számára biztosított szabad akaratáért, hanem az összes cselekedetét, a legnagyobbakat is Isten számlájára írja. Önmagát szolgának, vagyis nem független tényezőként azonosítja:

II Sám 7:18 leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?

Közben ezekre az Úr által végzett tettekre gondolt: II Sám 7:8-10 "Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében"

Az alázat jelentőségéről és az Istenre utaltságról számtalan ige szól, most csak egyet idézek:

Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (I Kor 1:30-31)

A régi világgal szemben ma már az "úr" szó önmagában is egy nagyon furcsa fogalom lett, illetve ahol még használják, ott  is értéktelenné tették a képmutatással és a balga modern egyenlősdivel. Az úr-alattvaló viszonyok őszinte valóságát, az engedelmességet és tiszteletet a legtöbb ember már csak a kosztümös filmekben, vagy az irodalomban, mesékben láthatja. Egy létező kivétel van még, az pedig a fegyveres testületek, mert ott valahogy rájöttek, hogy fegyelem és engedelmesség nélkül esélytelen az, aki nem egyszemélyes háborúkat vív. Higgyük csak el, hogy máshol nem fontos.:-)  Ha az  Úr szó komolyan vételével találkozunk, akkor vagy viccnek vesszük, vagy zsigerből lázadunk ellene mondván: „Ugyan már, hol lenne nekem uram, hisz én is úr vagyok? Nekem (úri) jogaim vannak!  "Majd én eldöntöm, mi a jó nekem. Majd én választok magamnak a vezetőt. Majd akkor fogom tisztelni a vezetőt, ha jó lesz."

__Ha mindenki úr, akkor valójában mindenki lázad__ 

 Jézus talán egyik  legismertebb mondatában, amivel a legfőbb parancsolatra vonatkozó kérdésre válaszolt, van egy nem annyira ismert üzenet. A szeretet parancs előtt elhangzik, hogy Isten egy úr. Úr pedig nincs szolga nélkül. Ez is igen erős kontrasztban áll a szabad akarat függetlenségével.

„Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:28-31)

A blogszerző útja

 A  szerző neve továbbra is anonim marad, hogy  az esetleges ismeretség ne zavarja meg az olvasókat. Amúgy se a személy a lényeg, hanem a mondandó.

A szerző felnőtt megtérés révén kapcsolódott be a protestáns hitvilágba,. Az akkori szokásoknak megfelelően aktív gyülekezeti életbe, rendszeres utcai evangelizációkba cseppent, és szívta magába az új tanításokat, a csecsemőkhöz illő módon kevés szűrővel, vagy kritikával. Arra kérdésre, hogy mi újság a szabad akarat és a predesztináció (eleve elrendelés) témakörében, a legtöbb keresztény megtérése után, a körülötte levőktől, vagy a neveltetése során kap egy könnyen fogyasztható előre gyártott választ. Ő is évekig elüzemelt ezzel a csomaggal. Magabiztosan vallotta akár idegenek előtt is, hogy:

- Isten szabad akaratot adott,

- nem robotokat teremtett,

- ő nem diktátor, ellenben annyira tiszteli és szereti az embert, és legfőbb vágya, hogy a szívünket megnyerje, de ebben nem enged magának befolyásolást, csak ránk bízza a választást. Egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki a szabad akaratával Isten mellett dönt, azt Ő bűnbocsánattal és mennyei állampolgársággal jutalmazza.

- A necces Bibliai idézetek magyarázatára ott volt az eszköztárban a megengedő, vagy feltételes isteni akarat fogalmai, az Isteni előre tudás tézise, illetve univerzális mumusként a sátán. 

- Isten nem lehet olyan rossz, hogy rosszat tervezzen. A létező rosszat tehát egy Istentől független véletlen, vagy külső és jelentős  erő (a sátán) számlájára kell írni. Az ördög elromlását - a tanult felfogás szerint - szintén a szabad akarat tette lehetővé.  Az egész szabad akaratos rendszer értelme pedig az, hogy Isten ennek révén kerülőutakkal és sok veszteséggel, de igazi követőket fogadhat fel magának  egy későbbi fontosabb projektre.

- A bűnbeesés tulajdonképpen kibillentette, meglepte, cselekvésre, újratervezésre kényszerítette Istent. 

Hívő élete során egy ponton komoly teológiai kihívásokkal találkozott, amikor is nyílt vitákban az akkori sablonjaival ellentmondó igei idézetekkel szembesítették. Akkoriban már arra is rá kellett jönnie, hogy az erre rendszeresített mikrofonos (vagy más helyeken fekete ruhás) embertől kérdezgetés nem megoldás, mert rendszerint nem tudtak választ adni, vagy nem is vették komolyan. Visszatekintve ez nem is volt baj, mert a csecsemőkorból illik kinőni. A sablonok megingása már jó táptalajon történt, mert volt Ige tisztelete és bizonyos fokú igényessége, ezért nem a világba fordult ki, hanem elkezdte komolyan kutatni az igét. Ehhez kellett persze némi ijesztgetés, illetve bölcs tanácsolás. 

Rá kellett jönnie, hogy nem babra megy a játék, hanem saját bőrére. A végén nem hivatkozhat majd arra, hogy bibliaolvasás helyett emberek tanításait követte azokat isteninek gondolva. Mivel újjászületett hívőknek jár a hozzáférés a Szent Szellem(Lélek) révén, ezért nem csak lehetséges, de szükséges is, hogy egyénileg értelmezzék, értsék az igét. 

Ide vágó idézetek:

Apcs 17:11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.

 Ef 4:11- 14 ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától

És Zsid 5:12-14 olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Konklúzió

 A nyers ige fogyasztása  segített megmérnie nemcsak a szabad akarat tanait, de a többi addig tanult  tézist is.  A szabad akarat vallás elég sok gyomrost kapott, hiszen ha üresen olvassuk a Biblia könyveit,  egy attól nagyon eltérő konzervatív, ha tetszik antihumanista, Istenközpontú világban találjuk magunkat. Alig akad oldal a könyvben, amin ne találnánk egy utalást egy a létező isteni tervről, rendelésről. Egyszerűen nem úgy vannak fogalmazva a könyvek, hogy azok alapján a természetes következtetés lehetne az istentől is független szabad akarat léte, illetve ennek az akarat szabadságának a fontossága sincs úgy kihangsúlyozva, ahogy a modern, humanistába hajló teológia közvetíti.

A kutatást nem siette el, és kb. 8 évbe telt, amíg kialakult az új, stabilabb alapokon álló világképe. Általában nem vadászott az igékre, hanem csak az általános Biblia olvasás közben észlelte és jegyezte fel a témába vágókat. Az ige olvasása és a felettébb nagy számú, a független szabad akarat felségét zavaró igevers miatt szép lassan átfordult az eleve elrendelés mindent lefedő hatáskörének.    A predesztinációval való megbarátkozás persze kicsit olyan volt, mint egy homokosnak a coming out-olás egy konzervatív közegben, hiszen kb. az összes  ismerősöm megmaradt továbbra is a szabad akarat vallásban, és mivel nem általános jellemző az igényesség, az idomított hordák inkább marnak bele abba, aki ki mer tekinteni közülük. Nem divat megkérdezni, hogy honnan ered az eltérés. Emiatt is vártam éveket és gyűjtöttem annyi muníciót, amennyivel már nem tud mit kezdeni egy átlag vitaellenfél.

Az eleve elrendelésnél nem állt meg, mert az önmagában ugyanolyan véglet, mint a szabad akarat vallása, és vele szemben szintén vannak problémát okozó igék. A tovább lépés az a gondolat volt, hogy miközben Isten szempontjából a legkényesebb szintekig érvényes a predesztináció, emellett ezzel párhuzamosan van egy a Bibliában is szintén gyakran fellelhető emberi nézőpontú történetleírás is, amiben logikusan értelmezhető az emberi akarat léte, a  döntések szubjektív lehetősége és az ezekre épülő felelősségünk.  Az Isteni és az emberi akarat párhuzamosan működik a világban. A biblia  váltogatja a nézőpontot, akár egy mondaton belül is. A módszer magyarázata talán a könnyebb emberi fogyaszthatóság lehet. Van ahol kompatibilizmusnak hívják ezt a nézetet, tehát ezt a fogalmat használjuk itt is. Itt külön bejegyzés szól a témában. 

Gyümölcsök

A szerzőnek meglepő nyugalmat adott ez az új háttér, mert egy nagyságrenddel kevesebb lett azon igehelyek száma, amiket nem lehet se kiköpni, se lenyelni, mert nem illettek bele a korábbi dogmába.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen gyakorlati haszna akad a szabad akaratot és az eleve elrendelést is integráló kompatibilista szemléletnek, vagy az eleve elrendelésben való hitnek. Leszögezhetjük, hogy az egész témakör  nem üdvösségkérdés, bár az igaz, hogy egy nagyon fontos teológiai terület, és rengeteg dologra hatással van.  "testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába." (2 Pét 1:10-11)

Az új felismerések növelték a szerző alázatát Isten felé, növekedett az Istenre hagyatkozása, az egyszerűsége, sőt akár a nyugalma. Ő tényleg(!) mindent a kezében tart. Hitben járva sosem fordulhat elő, hogy jön az  s betűs  konkurens istenmumus, aki áthúzza a jó tervet és az egész addigi rend és hit átszerkesztésre kényszerül.

Ezt illusztrálja a 139. zsoltár is, ami a predesztináció himnusza is lehetne:

"Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság."

Épp elég, ha elhisszük, hogy Istennek van

- 1 db jó terve,

- az a terv nem csak vágy,

- a tervező nagyon szeret minket és gondoskodik rólunk akkor is, ha mi nem tesszük.

Így tényleg lehet vízen járni, bár ehhez le kell menni nagyon butába, a gyermeki hitszintre. Az okoskodásaink rendszerint a hit ellen hatnak és az aggódást generálják.