A szabad akaratot általános felsőbbrendűségét védelmezők kedvenc érve, hogy ha az eleve elrendelésből egy szó is igaz lenne, akkor agyatlan robotok lennénk. A robot  létforma - mint tudjuk(?) - méltatlan az emberiséghez, de a humanista istenhez is, mert ő jobban tisztel minket (pontosabban a "szabad" akaratunkat), mint minden mást, beleértve a saját akaratát is.

Idézek máshonnan, hogy ne csak én interpretáljam ezt a felfogást :

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

 "A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva."

Írásom az isteni robotság, a szolgaság, az Istentől függés témakörét járja körül a szabad akarat vallás túlzásaira kihegyezve.

 A jónak, vagy a rossznak a választása valóban csak szabad akarat mellett értelmezhetőek?

 Az igenlő válasz evidensnek hat a legtöbb ember (a hívők is) számára, de érdemes utánajárni, hogy min is alapul ez a magabiztos válasz, és vajon a Biblia is ezt üzeni-e. Születésünktől fogva úgy gondoljuk, és saját érzéseink is egyértelműen amellett állnak, hogy mi független individuumok vagyunk, akik bármikor választhatnak a lehetőségeik, útvonalaik, módszereik, válaszaik közül. Társadalomtudományba nem is bonyolódnék bele, inkább a Bibliából, mint keresztények között elfogadott etalonból idéznék az előbbieket zavaró ódivatúnak, vagy költői zagyvaságnak tűnő sorokat, először a példabeszédek sorait (16:1; 16:9; 19:21; 20:24)

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?

Blogom igegyűjteményes részében (kemény eledel menü alatt található) több, mint tíz oldalnyi, az Istentől is független  szabad akarat tézisét erősen zavaró idézet található, ajánlom fogyasztásra. Ebből egy "átlagos" újszövetségi példát kiemelek.

A Róma 9:22: "Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?"

 Hogyan lehet harag eszközének teremtve valaki, ha ő amúgy egyúttal a maga uraként lesz önként, vagyis külső behatás nélkül rossz? Akárhogy is nézem, hacsak nem nyúlok valami illegális érvelési technikához, vagy az alapokat nem dobom ki, csak a szabad akarat átértelmezésével tudok kikeveredni a logikai zűrzavarból. Ide szúrom be az aggódást megelőzendő, hogy nem feltétlenül lendülünk át ezzel a másik végletbe, mert a kompatibilizmus kedvezően egyesíti őket.

A csak jóra képes robot identitástól való iszony  szerintem egy meglehetősen modern fejlesztés. A bibliai hősök még szívesen jelentkeztek volna ilyen robotnak. Pl Dávid képes volt olyan mai modern füllel botrányos dolgokat mondani  imájában az 51. zsoltárban, mint „teremts bennem tiszta szívet, Uram”, vagy "Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!" (Zsoltár 27:11), vagy a szabad akarat szempontjából még nagyobb  blődségeket is:  Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. (Zsoltár 51:17)   ; "Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt" (Zsolt 141:3-4) Még a gyerekek is tudják, hogy mi magunk mozgatjuk a szánkat, hát még a többi testrészünket. Lehetséges, hogy a keresztények bolondsága ezen a területen is elképzelhetetlen távolságot követel a világi felfogástól? Az én válaszom egy határozott igen.

A szolga és a rabszolga fogalom is erősen kötődik a bejegyzés témájához, és nekem az a gyanúm, hogy Isten nem is úgy tekint ezekre az állapotokra, mint a 21. század felvilágosult embere, aki álmából ébresztve is tudja, hogy a rabszolgaság gonosz dolog, a sötét középkorig művelték, illetve a gyarmatokon az újvilágban, de utána jöttek a felszabadítók és azóta fantasztikus demokráciákban és szabadságban él mindenki (a mese szerint, pedig csak azért cserélték le a rendszert, mert a mostani felállás kisebb költséggel jár az elit számára). 

Nézzünk pár példát a szolgaságra, ami szerintem nem túl távoli szinonimája a robot üzemeltetésnek.

Luk 2:29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint (Simeon szól)

Rm 14:4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.

A hívők tehát mindenképpen szolgái Istennek, bár, ha egy fejezettel korábban is olvasunk, akkor kiderül, hogy a világi hatalmak is szolgái Istennek. Rm 13:4 "Isten szolgája az a te javadra"

 Apcs 2: 17-18 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.

Apcs 4:29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet

A görög újszövetségben ráadásul a rabszolga és a szolga szavak egyformán a duolos szó fordításai, azok alapján igazolhatatlan a fordítók kétfelé hajlása.. Az is egy érdemes gondolat, hogy pl. a Máté 8. fejezetben szereplő római százados által emlegetett feltétlenül engedelmeskedő szolgái simán lehettek éppen rabszolgák is, hiszen abban a korban és társadalmi rangban ez teljesen általános volt. Az a vicc, hogy Isten, és Jézus sem úgy állt hozzá a rabszolgasághoz, mint az első számú közellenséghez, pedig elég gyakran szembesülhetett az állapotokkal.

I Kor 7:22 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! Az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája

Luk 17:7-9 Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom.

Mai fejünkkel nézve akármelyik alkalmazottnak is járna, hogy leülhessen a nap végén, akkor, amikor a főnök is megáll. Jézus láthatóan nem osztotta ezt a nézetet.

Akarták őt világi királynak is, aki eltörölhette volna ezt az intézményt is, de nem mondott igent a felkérésre. Én inkább arra tippelek, hogy a rabszolgaság csak egy körülmény, állapot, amiben ugyanúgy kell megállni, mint minden más társadalmi rangban. Egy koldus is lehet végtelenül büszke és arrogáns, mint ahogy egy könnyű fényűzésben élő celeb is lehet hálátlan, keserű, vagy gyenge jellemű. A testi nehézségek éppenhogy kedvezhetnek a lélek fejlődésének (lásd József pályája a rabszolgaságból).

 Jn 15:15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Ez az idézet tovább is fejleszti a szolgaságot annál magasabb, partneri, baráti rangra, de ez az ige nem menti azt, aki prüszkölve át akarja lépni a szolgaság engedelmes, önmegtagadó iskoláját.

Visszatérve a felülről vezetett robotléthez:

Efezeus 2:10 az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Abban a témában, hogy mennyire volt ő független, idézhetjük magát Jézust is: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.” (Jn 5:19) Ő valamiért nem érezte derogálónak ezt a látszatra robotszerű létet.

Dávid is ahelyett, hogy fenntartotta volna a saját jogát, szabadságát, szabad akaratát, inkább azt vallotta meg, hogy ő terelgetve és vezetve van, ami felettébb módon hajaz a nem független létre:

Zs 23:2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Azonosulás vs lázadás

Saul Király  nem is túl jelentősnek tűnő engedetlenségére meglehetősen durván reagált az Istent képviselő Sámuel próféta:

I Sám 15:23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.

Isten a hűséget és az engedelmességet keresi a szolgáiban.

A lázadás és engedetlenség már a bűnbeesés óta az emberiséggel együtt élő fertőzés, viszont a reneszánsz, a felvilágosodás és azok jelenkori ideológiai unokái (pl. kommunizmus, liberalizmus) révén a lázadás mára már nem csak legalizálva, vagy rehabilitálva, hanem egyenesen sikkesé lett. A sátáni teljes pályán letámadás jelentős eredményeket ért el az isteni rendtől való eltérítésben.  Az alázat, engedelmesség, önzetlenség és egyéb örök érvényű értékek helyett az emberi individuum (egyéniség, ego) és annak jogai kerültek a fókuszba.

Van egy másik olvasata is a robot létnek csúfolt állapotnak: ahogyan az Úrral járás során egyre közelebb kerülünk Jézushoz, Istenhez, és ez a közösség növekedése során egyre értelmetlenebb, sőt inkább haszontalan fogalommá válik a szabad akarat szónak még az emlegetése is. Egyre jobban azt akarjuk, amit az Úr akar, sőt egyre kevésbé vagyunk képesek más akarni, mint az Úr.

 Erre utaló idézetek:

1 Jn 3:2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.

 I kor 13: 12 most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

 Rm 8: 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.

 Jn 17:20-23 De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem

 Rm 8:13-15 ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek,

 Ez 36:27 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

Unalom

Tapasztalatom szerint nem gyakori érv a szabad akaratos felfogás mellett az eleve elrendelős istennek tulajdonított unalom, de röviden erre is kitérek.

Az a helyzet, hogy az unalom nem éppen a tökélyhez kapcsolódó érzés/tevékenység. Az unatkozóról egyértelműen elmondható, hogy nincs  megelégedve a létezése minden körülményével. Egy tökéletes lény, nem tud tökéletlen lenni. Ha nem tudna előre mindent, vagy ha nem tervezne meg mindent előre egy általa tervezett világban, vagy ha meglepetéseket tervezne be saját maga számára, akkor kikerülhetetlenül elvesztené a tökéletesség pozícióját.  Isten csak gyönyörködni tud a létezésben, a teremtésében.

Az unalomra hivatkozás hasonlít a szabad akaratos érvek többségéhez, mert emberi logikából indul ki és Istent lealacsonyítja azzal, hogy önkéntelenül is emberi jellemzőkkel ruházza fel.

 Isten beszédére nehezen alapozható az a gondolat, hogy egy robot világ az unalmassága, méltatlansága és embertelensége miatt  érdemtelen lenne a teremtésre,

( illusztráció forrás: http://robotloveart.com/ancient-robot-skull-discovered/ )