Isten, a szerencse és a véletlen 

Több esetet is ismerünk az ószövetségből, amikor Isten parancsára tulajdonképpen bűnügyi nyomozás céljából történt sorsvetés. Ez az eljárás figyelemre méltó módon eltér a mai modern gondolkodástól, főleg azért, mert mindegyik kijelölés tökéletesen beletrafált, a vádlottak vallomásai igazolták őket.

Józsué könyve 7. részében az Ajnál elszenvedett vereséget okozó engedetlen izraelit kerestette Isten sorsvetéssel.

„Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a férfiak. Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben.
Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg.
Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az ÚR, Izráel Istene ellen”

"vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket a veszedelem"   Jónás 1:7  

Jónás, az engedetlen, de ajándékkal bíró próféta az Isten elől való futásában összekerül egy csapat istenfélő hajóssal, és Isten úgy intézte, hogy olyan végletes helyzetbe kerüljenek, ahol csak rá tudnak hagyatkozni. Valamiért azt gondolták, hogy Isten veri őket, és erről egyikük bűne tehet. Ma biztos lenne, aki blődségnek tartaná ezeket a gondolatokat, de a feltételezések teljesen beigazolódtak a sorsvetéses nyomozás után. Technikai adalék, hogy itt csak a maximum néhány tucat fős hajó legénységben kellett elbújnia Jónásnak, tehát a szokásoshoz képest viszonylag rossz eséllyel indult. 

Sámuel első könyve 14. részben is egy vétkest keresett Saul, és bár itt is minimum több tízezer lehetőség lett volna, de mivel jól osztotta halmazokra a társaságot, viszonylag hamar, már a második körben megtalálta a „bűnöst”. Jonatánra esett a választás, és ő is bevallotta, hogy (a nem általa tett) esküt megszegve evett a mézből.

Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között.  I Kir 22:34

Ez nem szigorúan vett sorsvetés volt, de amikor egy történet mesélésben valaki találomra kilő egy nyilat egy embertömeg felé, akkor bizony ott a véletlen, és a sors szavak az odaillők. Isten itt a prófétáját igazolta ezzel, ugyanis előre megmondta, hogy Aháb király meghal a csatában. Utóbbi készült is erre, álruhában volt jelen, de nem tudott túljárni Isten eszén.

Nem csak bűnösök keresésére használták a sorsvetést. Az első király kijelölése is sorsvetéssel történt:

"fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors Matri nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták." I Sám 10:20-21

Habár szinte senki sem tudta, hogy ki lesz a „véletlen” választása, Saul elbújt a holmik között, mivel őt már előtte titkon felkente Sámuel. Itt tehát Isten kijelentése lett a sorsolás útján publikusan is megerősítve.

Ha a matematikusok valószínűség számításai tökéletesen leírnák ezeket a sorsvetéseket, akkor a keresett személyeknek akár egy a millióhoz értéknél is nagyobb esélyük volt, hogy rejtve maradjanak egy ilyen „nyomozás” során. Felmerül a gyanú, hogy a Teremtő akarata miatt az adott esetekben a véletlenek annyira szűk keretekbe voltak szorítva, hogy valójában nem is véletlenek voltak, hanem kézi vezérelt események.

Fontos kijelölés volt még a Izrael törzsei között az ígéret földjének a felosztása. Mózesnek és Józsuénak is többször parancsolta Isten, hogy ez sorsvetéssel történjen.

Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között.  IV Móz 33:54

Viszonylag jelentéktelen ügynek tűnik, de a papi beosztást is sorsvetéssel intézték (I Krónika 24:5).

Az újszövetségben egy esetet ismerünk, ahol sorsot vetettek Isten akaratának a kijelentésére: 

 Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Apcsel 1:26

A sorshúzás ellenében gyakran hallott keresztény érv, hogy régen, és még Mátyás sorsolása idején sem volt itt a Szent Szellem, de pünkösd után már ki lett Ő töltve a Krisztusban hívőkre, és mivel ez az igazság szelleme is, így a sorshúzástól vált válaszok legális közvetítő csatornája csak a Szent Szellem, így a sorshúzás a gyenge, vagy nem létező Istenkapcsolat jele.

A már bukásban levő Saulra elmondható ez a vád, de nézzük meg, hogy Józsuéra is igaz?

Tényleg Isten deficit állapotában voltak, és már évek óta nem szólt az Úr senkihez, és pont ezért az Istennek nem volt más csatornája a bűnös Ákán kijelölésére, csak a sorsvetés? Józsué könyve szerint egyáltalán nem ez volt a helyzet, hiszen vele rendszeresen beszélt az Úr, vagy annak angyala, sőt magát a sorsvetéssel kivitelezett nyomozást, mint eszközt is az Úr közvetlenül parancsolta. Lehet azon elmélkedni, hogy miért így tett, hiszen voltak olyan kapcsolatban, közvetlenül is megsúghatta volna Józsuénak, hogy Ákán a ludas, akkor is hatásos lett volna a kijelentés.

Javaslom, hogy gondoljunk bele a sorsvetés történelmi, majd a lélektani környezetébe! A nép nemrég jött át a Jordánon, miközben megállt a folyó: hatalmas csoda. Elkezdték a honfoglalást, Isten megígérte, hogy velük lesz és ő harcol velük együtt. 7 napi körbesétálás és csatakiáltás miatt furcsa mód leomlik előttük Jerikó fala, pont ahogy Isten ígérte. Hatalmas dicsőség az Úrnak, de egyúttal rendkívüli megtiszteltetés is lehetett egy olyan seregben harcolni, ahol tudod, hogy a Teremtő a bajtársad és sikerre vagy ítélve. Ezután viszont érthetetlenül elhasaltak egy leértékelt kis város előtt. Józsué maga is depressziós lett és kétségek gyötrik egészen estig. Ekkor kapja az útmutatást, hogy másnap sorsolni kell, miután megszenteli magát a nép.

A sorsvetésnél vagyunk. Mindenkinek izzad a tenyere és a torkában dobog a szíve. Jelen van minden törzs minden tagja, hiába a stadionnyi ember mégsem hallani egy pisszenést sem. Biztosan olyanok is voltak, akik amiatt szorongtak, hogy talán tudtuk nélkül ők a keresett bűnösök, rájuk, illetve családjukra vár a pusztulás. Rettegés és pátosz keveredik a levegőben, és jól sejtjük, hogy Isten, és az igazsága közeledik.  Több sorshúzási körben szűkül a vádlottak köre, miközben egyre többen fellélegeznek, de a maradék, ha lehet még izgatottabb lesz. Kijön a végeredmény, és Ákán maga se magyarázkodik, azonnal bevall mindent. Leesnek az állak, és lehet, hogy senki sem látott még ilyen egyszerű és sikeres nyomozást. Hát nem az Isten dicsőségének és nagyságának kiábrázolására szólt ez az egész színjáték? De, bizony!

Látható, hogy bőven átlagon felüli istenkapcsolat mellett is alkalmazták a sorsvetést, illetve a fent említett példákból is látszik, hogy az ószövetségi időkben kétség nem fért a sorsvetés pontosságához, vagy Isteni eredetéhez. Salamon bölcsességei is csak arra utalnak, hogy Isten ujja határozott, pontos, és bármikor elérhető:

Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az ÚRtól való a döntés Pld.16:33

A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat. Pld.18:18

 Olvasunk persze szerencseistenről is:

"nektek, akik elhagyjátok az URat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám" Ézsaiás 65:11-12

Bátorkodom azt hinni, hogy az itt említett szerencse isten imádata nem egyezett a sors vetéssel, vagy húzással, mert akkor az egyéb helyeken is tiltva lett volna, viszont ilyen tiltást  még az újszövetségben sem olvasunk. Emellett itt áldozatról is szó van, ami biztosan jelzi, hogy már nem a teremtőhöz kapcsolódtak, hanem valamilyen formában a teremtményekhez. A mai szerencsejáték függők se csak tét nélkül dobálják a maguk kockáit, hanem áldoznak, és cserébe áldást várnak az istenüktől. 

Lehet azon vitatkozni, hogy egyéb véletlenek valóban nem tervezetten, a fizika és a természet törvényein belül sok esélyes szabad eloszlást követve történnek, de azért nem árt tudni, hogy innentől ez a döntésünk egy szubjektív választás, és könnyen lehet, hogy magunknak ártunk, ha esetleg Isten ujjára azt mondjuk, hogy az nem is volt ott. Ezt támasztja alá az alábbi idézet is.

Aki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon! De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök nálatok egy helyet, ahová elmenekülhet. I Móz 21:12-13

Ez az a jelenség, amit ma véletlennek, vagy nem szándékos emberölésnek mondanánk, viszont Isten előre mondja, hogy ez is az Ő privát akaratán belül történik. 

Ha figyelembe vesszük, hogy a természetben és az emberek körül is mennyi mindent hoz közvetlen isteni vezérlés (lista itt és itt és itt) hatókörébe a Biblia, függetlenül attól, hogy az adott esetben a véletlen szót említésre kerül-e, akkor szerintem tarthatatlan marad a véletlen mítosza. Ha viszont nincsenek véletlenek, akkor a szabadnak mondott akarat létezése is támadható.