Az alábbiakban Teremtő és a sátán közötti viszony kérdését feszegetem. Azért tartom idevalónak ezt a kérdést, mert a "szabad akarat vallás" gondolatvilága szerint a sátán (aki nálam egy kisbetűs lény) is a neki adott szabad akarat révén tért el a jó teremtményi léttől. Emellett Isten és a sátán kapcsolatát csakis ellenségek közötti viszonnyal tudják azonosítani. Az általam kritizált izmus azzal a kérdéssel sem szeret  foglalkozni, hogy a jó, a mindent tudó és hatalmas Isten vajon miért teremtette meg a sátánt, ha előre tudta, hogy fel fog lázadni és ezzel bele fog rondítani az egész teremtésbe. Előre bocsátom, hogy az itteni gondolatok ellensúly funkcióban működnek  megfelelően, mert feltételezem, hogy olvasóm ismeri a szabad akarat vallást (bővebben itt), a jóléti evangéliumot, és azokat az itt nem idézett igéket, amik Isten humanista szempontból is szeretőnek minősíthető atyaságáról szólnak. Azokat nem tagadom, sőt éltetnek.

Az  előbb idézett sátán képet általában a következő igére alapozzák:

Ez 28:15-17 Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem lett található benned. A nagyarányú kereskedés közben megteltél erőszakkal, és vétkes lettél. Azért száműztelek az Isten hegyéről, és elkergetett az oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára.

I Jn 3:8 kezdettől fogva az ördög cselekszi a bűnt (Jn 8:44-ban hasonló mondandó)

Az elromlás mikéntje nincs kielemezve, csak egyszerűen bekövetkezett. A semmiből. Pontosabban a jóból. Számomra már ez is egy furcsa állítás, mert ha valami valóban - vagyis isteni szemszögből - jó, akkor az nem is tud csak úgy elromlani. Erre is alapozom azt, hogy a sátán „spontán” elromlása nem hiba volt, hanem a nagybetűs és egyetlen eredeti JÓ terv része.  Ezen a vonalon mozogva az is megállhat, hogy Isten (pórázon tartott) közvetett alvállalkozója a gonosz. Tudom, hogy első hallásra nagyon megdöbbentő ez a gondolat, és azon se lepődnék meg, ha jönne majd idő, amikor Isten nevében pont ezekért a szavaimért fogják a torkomat életlen késsel nyiszálni „kedves” testvérek, de ez nem kellene, hogy befolyásoljon.  Megértem őket, mert a sátánt érintve a Bibliában egyértelműen kifejezett ellenségi viszony az elsődleges és nagyon szembetűnő, és mellé nehezen lehet egyéb kapcsolódást is elképzelni, főleg ha arra is tekintünk, hogy itt nem pusztán földi, (ebben is tökéletlen) ellenségekről van szó, hanem a két valóban végletes pólusról. Mélyebb ige vizsgálat már igazolhatja az előbbinél kifinomultabb Isten-ördög kapcsolatot.  Előre bocsátom, hogy ennek belátásához a kompatibilizmus megoldásához hasonlóan itt is egy egyéb nézőponttal kell ismerkedni, viszont ezt talán kicsit könnyebb lesz megemészteni.

Igazolásként először is itt van Jézus szava: „szükséges, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!” (Mt 18:7).

Gal 3:22 "az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek."

Rm 3:5 a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát

I Kor 11:9 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.

Rm 3:7 ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért kell még nekem bűnösként megítéltetnem?

A Római levél 3. fejezetének fejtegetése szerintem arra is alkalmas, hogy a rossz Isten általi megteremtését/szükségességét igazolja, hiszen Pál csak az erre a gondolatra logikusan épülő liberális túlkapást teszi helyre, a rossznak Isten megdicsőülésében játszott szerepet nem. 

Jn 9:1-3 „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

A vakság egy egyértelműen negatív és nem kívánatos jelenség. Érdekes módon a kérdezők fejében is felmerült, hogy ez a betegség lehet valamilyen bűnnek is a jutalma. Mózes törvényei szerint  egyes  bűnökhöz átokként konkrét betegségek is társultak. Ebben az esetben nem ezt válaszolja Jézus, hanem Isten cselekedetére hivatkozik, és szerintem botorság lenne arra következtetni, hogy csak a gyógyulás volt tervezve felülről, a vakulás nem, hiszen megvakulás nélkül képtelenség  lenne a gyógyulás is. Amennyiben ahhoz ragaszkodunk, hogy a vakuláshoz nem lehetett Istennek köze, akkor leválasztjuk őt a világban történő rengeteg más (rossz) dologról is, és ily módon egy másik szellemi erőt emelünk fel isteni magasságba, hiszen ezen „rossz” dolgok üzemeltetése is ugyanolyan természetfeletti képességeket igényel, mint minden más szellemi dolog esetében. A „csak jót” cselekvő Isten ráadásul állandó lépéskényszerben van, minden lépésével a sátán után kullog, és az ő felettébb fifikás cseleit próbálja lázasan javítgatni. Jó ez az Isten, csak egy kicsit butuska és gyengécske. Olyan emberi…

Lázár feltámasztása előtt az őt magát is sírásra ingerlő nagyon fájdalmas halotti állapotra ugyanebben a szellemben válaszol Jézus: „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” (Jn 11:4)

Jöjjön akkor a fekete leves! Isten zavarba ejtő szavaiból fogok idézni.

Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. (Ézs 45:7)

Kérem szépen, itt egy nagyon megdöbbentő állítást olvashattunk Isten önéletrajzában…

Eme idézet mintha hiányozna sok keresztény bibliájából.  Mit tagadás, az  enyémből is hiányzott amikor még jobban követtem a témában az előre gyártott sorvezetőket. Nyilvánvalóan még most is vannak egyéb idézetek, amiket nem tettem magamévá még fejben sem, nem hogy gyakorlatban. Ezek szerint nem csak a bajt teremti Isten, de magát a sötétséget is. Utóbbi nagy valószínűséggel érthető a démoni seregekre is, főleg mivel Isten rendszeresen állítja, hogy mindent Ő teremtett. A sötétség teremtése eloszlatja azt a kacifántos tévhitet is, hogy az ördög csupán egy "Istenhiány", tehát egy nem is létező fogalom, és valójában mi vetítjük ki az elménkben, hogy létezik.

Ezek után hozok arra példákat, hogy Isten  az általános „baj” szón túl szinte minden egyéb fajta  fájdalmas csapásra képes rátenni a saját „én tettem” pecsétjét.

Jer 21:5-7 "én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: súlyos dögvészben halnak meg. Azután pedig – így szól az ÚR – Cidkijját, Júda királyát, udvari embereit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik.

Jer 51:20-23 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam össze veled, országokat pusztítottam el. Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. Összezúztam veled férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szüzet. Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat.

 Móz 32:39 csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből. (Jób 5:18 és Hós 6:2  azonos) 

 I Sám 1:5 az ÚR bezárta (Anna) méhét. 

Apcs 12:21-23 Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: „Isten hangja ez, és nem emberé!” Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el

Ámos 5:6 Az URat keressétek, és életben maradtok! Különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt.

Ez 32:10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején.

Ez 2:15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR! 

Zs 118:18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

Minimális következménye ennek a mondatnak, hogy Isten eszköztárában lehetőségként ott van a halálnak átadás, és mint tudjuk a halál az nem egy fogalom, vagy egy esemény, hanem egy szellemi személy. Fogalmakat amúgy is képtelenség tűztóba dobni, sőt megfogni, vagy megölni is. :-) (Jel 20:13-14 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába.)

A jóbos sztori is megkerülhetetlen, ha az alvállalkozói kérdést vizsgáljuk:

Jób 2:1-7 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!
A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.

És ez már a második szint volt, hiszen előtte az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől. Jób 1:12 Az ördög kezébe kerülés a gyakorlatban útonállók támadása, villámcsapás, és katasztrofális szélvihar, majd pedig Jób betegségének  formájában valósult meg.

Máté 5:25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.

Mindenki ismeri ezt az idézetet, de az már talán keveseknek  állt össze, hogy itt nem csak függetlenül gonoszkodó önkényes börtönőrök szerepelnek, hanem egy bíró is.  Ha komolyan vesszük a példázat üzenetét, ez a bíró csak Isten lehet.

Az alvállalkozói viszonyra egy példa Rm 9:17: szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen azért emeltelek trónra, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.”

I Sám 2:6-8 Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.

Ezt a korábban meddő Anna (Sámuel anyja) mondta el imában, miután megszülte első fiát. Nem lehet mondani, hogy ő egy zakkant valláskárosult, aki Istent félelmetesen ítélkező bírónak látta, mert előtte így szólt: „Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

II Móz 4:10-11 A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? 

Egy külön oldalon további idézetek találhatók, amik a Teremtő „antihumanista” oldalát mutatják be.

A  gonoszok keletkezése is köthető Istenhez

Jn 1:1-3 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Bátorkodom azt gondolni, hogy a mindenbe minden beleértendő.

Jn 1:10 a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt

Zs 103:19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.

Jel 10:6 az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket

Zsid 1:10 Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.

Préd 7:13-14 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.

Kol 1:16-20 „Mert benne (Krisztusban) teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

I Kor 8:6 egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.

Jel 4:11 te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett

Jób 2:10 Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.

A Bibliában több ponton olvasunk egy csoportról, ami több féle néven is van említve, mint pl. „gonosz fiai”, vagy „viperák fajzatai” vagy a kígyó leszármazottai (I Mózes 3:15). Ők származás szerint is a sátánhoz kötődnek, de ez a tény még nem igazolja az Istentől független keletkezésüket. Atyjukat amúgy is Isten teremtette, ráadásul,  mint tudjuk, Ő csak jót és jól teremtett. Azt nem nagyon lehet a Bibliából igazolni, hogy a sátán Istentől független társteremtőként is funkcionál.  Ennek ellenére tudom, hogy mégis sokan  ezen a vonalon emelik a sátánt akár öntudatlanul isteni magasságba. Így válik befogadhatóvá a cikkem címe, a szkanderezés Isten és a sátán között.

Íme pár példa erről a vonalról: I Móz 3:15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.

Apcs 13:10 Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?

Jn 8:44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

I Pét 2:8 a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. (avagy teremtődtek)

Mt 13:38-39 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög

Van egy problémásabbnak tűnő idézet is, ami önmagában cáfolná az előzőeket, de az ellentmondások miatt én inkább tartom ezt a kompatibilis kettősség termékének, vagyis azt gondolom, hogy itt aktuálisan az emberi, korlátozott (szabad akaratos) nézőpontból van megfogalmazva, vagyis ők is Istentől származnak, de a szellemi idegenségük miatt számítanak idegennek.

Mt 15:13 Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.  

Isten versenyezne a sátánnal?

Szerintem nem összemérhető ellenfelek és nem is harcolnak, pontosabban a sátán még vetítheti, hogy ő ezt műveli, de abban biztos vagyok, hogy Isten nem harcol vele. Ezt a kijelentésemet zavarná pl. Dániel könyvének 10. részében olvasottak:  Dániellel beszél „egy gyolcsruhába öltözött férfi, akinek színarany öv volt a derekán … teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása” és akit a perzsa birodalom vezére fel tudott tartani 21 napig, majd később a görögök vezérével is  harcolt. Ez a gyolcs ruhába öltözött lény nincs pontosan megnevezve, de van rá esély, hogy Jézus maga volt, ahogy más alkalmakkal is megjelenhetett névtelenül. Ha nem ő, akkor egy főangyal, egy hírnök volt. Nyomozok egy kicsit a gyolcsruhások után:

Ugyanebben a részben van említve, hogy csak Mikael van vele ebben a harcban. Egy hosszú palástos, arany öves alak képe a Jelenések 1. részében is feltűnik, de akkor már biztosan Jézusról van szó: „(láttam) a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; ¹⁴feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; ¹⁵lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; ¹⁶jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. ¹⁷Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, ¹⁸és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

A Jelenések 15. részében is vannak gyolcsruhás és aranyöves hatalmas lények,  azok viszont erős  angyalok:

„megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, ⁶és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. ⁷És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.”

Ezékiel 9-ben is szerepel egy gyolcsruhás, akinek a kezében íróeszközök vannak, és mellesleg Isten haragjának a könyörtelen kiszolgáltatójaként lép fel.

Jézusról elmondható, hogy legalább egyszer harcolt, de azt ne felejtsük el, hogy ő nem maga a Teremtő, még ha leírhatatlan közösség is van köztük. (Kolossé 1:15-17 fent már idézve lett)

Isten nem izzadt, nem erőlködött ebben a harcban, ő mindezt felülről teljes magabiztossággal figyelte és véletlenül tudta is, hogy kire kell fogadnia.

Jézus harcáról ezt tudjuk:

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. Jn 16:33

én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán Jel 3:21

Ez a harc győzelemmel befejezett állapotban van, vagyis nem folyik. Amúgy is inkább erődemonstrációk és tanító jellegű események voltak ezek, mint egyenlő felek küzdelme (ha pl. Jézus pusztai kisértését nézzük).

Ezt a kereszten történő harcot olvasom ki a Kolossé 2:14-15-ből is: (Isten)  eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

A Zsidó 2:15 üzenete is erre utal: „halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt”

Zsidó 2:8 "Mindent lábai alá vetettél"

Egy legyőzöttel senki sem küzd már!

A jelenések 20-ban van a végső harc, ahol, ha máskor nem, biztosan teljes erőbedobással van jelen a teljes sátáni armada, és még ott se valami hosszú és fordulatos harcot látunk, hanem csak egyszerűen lejön az égből egy
„tűz” és lerendezi az egész több milliárd főből álló csapatot.

 Azt se felejtsük el, hogy nekünk és az angyaloknak ettől még fontos feladatunk a sátáni csapat elleni harc.  

 Démonok és szellemek felügyelője

 I Kir 22:19-23 Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme, így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet. (II Krón 22 ue.)

Jób 19:12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.

Van más példa a  szellemküldésre, sőt az átok kivitelezésre is:

Bírák 9:23-24 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában.

Jel 17:17 az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi.

I Krón 21:1 A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.

II Sám 24:1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.

A fenti két ige ugyanazt(!) a történetet írja le, érdekes módon az egyik helyen Isten, másik helyen sátán a csapás eredete, annak ellenére, hogy mellesleg Dávid saját "szabad" akaratából is döntött. 

Hasonló kettősségre van más példa is:

II Móz 12:12-13 átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.

Ezután a 23. vers: Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.  Tehát Isten ígéri, hogy ő fog átvonulni és ítélni Egyiptomban, de utána a végrehajtást mégis egy "pusztító" nevű ügynök végzi.

II Thessz 2:10-13 :akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. Amennyire én tudom, a hitetés szolgálatát  szellemek végzik.

I Sám 19:9-10 Egyszer az ÚRnak az a gonosz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. I Sám 18:10 és I Sám 16:14 dettó

Ézs 19:13-14 tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában 

Ez 14:12-20 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én URam, az ÚR. Ha vadállatokat bocsátok az országra, hogy néptelen pusztasággá tegyék, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztasággá válna! Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és megparancsolom, hogy járja végig a fegyver az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal.

II Pét 2:9 „meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.”

II Pét 2:4 Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig.

Júdás 1:6 az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.

Jel 20:1-3  egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.

Zs 78:50  nem óvta meg őket a haláltól, hanem átadta őket a dögvésznek (pestis)

Zs 139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Jól olvasom? A teremtő a pokolban is ott van???

 Aki az igazi Istennel akar jóban lenni, annak ezeket a furcsaságokat mindenképpen integrálnia kell az istenképébe, különben meglepetések érhetik. A Máté 7:24-27 szerint a vihar mindenkinek a házát meg fogja támadni, és még annak is összedől a háza, aki hallgatja ugyan, de nem cselekszi az Úr beszédét. Mi lesz azzal,  eleve nem a teljes írást hallgatja, hanem csak az édesebb részét?

(photo by dirk fleischmann)