Ezen a lapon először a mindenki üdvözülésére utaló idézeteket elemzem, majd áttérek olyan példákra, amik az sugallják, hogy választhatunk, lehetőségeink vannak. Majd azzal foglalkozok, hogy vajon Isten kísért-e valakit, illetve Ezékiás imája is porondra kerül, ami egy tipikus érv lenne az eleve elrendelés tagadására.

 100 %, vagy csak mindenki?  

Ez a témakör csak távolról kapcsolódik az eleve elrendelés/szabad akarat vonalhoz, de a mélyben én látni vélem ezt a kapcsolatot, hiszen a szabad akarat hatáskörének eltúlzása ugyanaz a fajta tévedés, mint az a vallás, ami szerint Isten valójában egy emberileg mérve csak jót tevő és akaró dzsinn.  Mutatok kb. egy tucat olyan idézetet az újszövetségi részben, amik alapján az sem lehet túlzás, hogy mindenki üdvözül a végén és ez a poklos szöveg maximum tanító jellegű riogatás, nem a végső igazság. Ezek a mondatok önmagukban verhetetlenek, tagadhatatlanok, viszont egy több száz oldalas könyv és egy komplett rendszer részei, és ahogy a blogom is mutatja, rengeteg ezekkel ellentmondó egyéb mondatot is találunk. Mindenkinek saját felelőssége, hogy hogyan dönt, kire hallgat, szemezget-e a Bibliában, vagy nem. Én mindenesetre igyekszem vázolni a lehetőségeket.

I Jn 2:2 az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is.

I Jn 4:14 mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.

Jn 1:29 Jézus az Isten báránya, aki hordozza a világ bűneit.

Jn 1:9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.

I Timóteus 2:3-4,6 „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére….váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében.”

2 Péter levél 3:9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

Titusz 2:11 "Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára"

Rm 11:32 Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.

Rm 5:18 ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.

Apcs 3:26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából. 

II kor 5:19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.

Róma 5:18 ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.

Akik szerint az itteni „mindenki” és „világ” meghatározások az emberiség  100%-os lefedettségét jelentik, azoknak a figyelmébe ajánlom, hogy ezzel egyúttal tagadják a Biblia több jelentős üzenetét, illetve nagyon bonyolulttá, vagy inkább lehetetlenné teszik az igei egység fenntartását. Ha csak a pokolról, az utolsó ítéletről, második halálról, az Isteni bosszúállásról, igazságszolgáltatásról, a meg nem bocsátható szentszellem káromlásról, a tűztóba vetésről szóló Istenhez és Jézushoz kötődő ígéreteket nézzük, már lehet fogni a fejet.. Minőségi probléma ezen túl, hogy pl. a megtérés követelménye is zárójelessé válik, ha egyébként enélkül is el lehet kerülni az örök megsemmisülést.  Az lehet egy indok, hogy Isten a földön hit hiányában nem üdvözülő bűnösöket is megmenti valahogyan majd  a pokoltól, hiszen már az alap kegyelem is eléggé szabálytalan a törvény nézőpontjából. Ennek módjáról és idejéről viszont egyébként  semmit(!) sem tudhatunk meg az igéből, szóval nem túlzás, ha ezt fikciónak nevezem. De mindenki döntse el magának!

Akad viszont direkt tagadása is az előbbieknek:

II Thessz 3:2 meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit

A logika szabályait követve egyébként elegendő egyetlen kivételt találni, és a mindenki szó 100%-os értelme máris megdőlt.

Szövegkörnyezet

 A fent kiemelt mondatok szövegkörnyezetében is gyakran találunk olyan pontosításokat, amik arra utalnak, hogy a mindenki az gyakorlatban csak a hívők családjára, az egyházra, Krisztus testére vonatkozik.

A következő idézetek alapján én arra hajlok, hogy pontos mennyiség meghatározás helyett költői eszköznek, túlzásnak vegyem  a fenti idézetekben látható „mindenki” és „világ” szavakat.

Az I Jn 2:2 után pl. két sorral lejjebb azt olvassuk, hogy vannak, akik az állítólagos megigazultságuk ellenére semmi közös nevezővel nem rendelkeznek az igazsággal. I Jn 2:4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság. Pár sorral lejjebb kiderül, hogy nem egy, hanem sok antikrisztus van, és hogy vannak, akik nem közülünk valók, pedig velünk indultak. A közénk valóság fogalma elengedhetetlenül hozza azt is, hogy van egy elkülönült másik csoport is, akiknek bajosan lehet ugyanolyan igazságuk, mint ahogy az 1 Jn 2:2 "egész világért" állítása üzeni. Ugyanebben a fejezetben kicsit később:

I Jn 2:23 "Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem"

 Atya nélkül milyen üdvössége lehet akárkinek???

A Jánoshoz kötődő idézetek kapcsán távolabbi utalásokat tudok idézni, de attól még azok is hasonlóan erősek:

Jn 17:12 „senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás”

Jn 12:25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt

„A kicsapongó már életében halott” (I Tim 5:6) „egyesek már a sátánhoz hajoltak” (I Tim 5:15)

Péter 2. lelevében is akad nagyon egyértelmű utalás az elkárhozások valóságára: 2:1 közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. 2:3 Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. 2:9 a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. A legközelebbi erre utalás viszont a 3. rész 7. versében található, két mondattal az állítólag  „mindenki” megtérését akarós mondat előtt, miszerint „a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”

A Titusz levélben is találunk egy percnyi távolságon belül egy utalást arra, hogy vannak, akik az állítólagos kegyelem ellenére elkárhoznak, sőt már most magukban hordják az ítéletüket (3:11).

II Kor 2:15-16  „Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.”

Szűkített "mindenki"

Vannak olyan esetek, ahol a szerző a mindenkinek, vagy a világnak osztott kegyelmet azonnal (a Biblia teljes üzenetének megfelelően) leszűkíti a hívőkre:

Jn 3:16 úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mt 20:28 Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (azaz mégsem mindenkiért)

A II Péter 3:9-ben és az egész levél megszólítása is a „hozzátok”, ami jelzi, hogy csak a kiválasztottakhoz szól, és nem minden humanoidhoz.

Ezt erősíti az azonos üzenetű Galata 3:22 is, ahol, már pontosítja, hogy csak hívőket szólít meg a mindenkivel: „De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.” Az utána következő versekben is többes szám első személyben ír az elhívottaknak.

I Timóteus 4:10 Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, de leginkább a hívőknek. Ez azt igazolja, hogy abban az korban is előfordult, hogy egy csoporton belül értették a mindenkit, nem az összes  létezőre.

Jn 17:2 „mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.”  az itteni két mindenki nem éppen azonos kört jelent, mégis mindegyik mindenki

Jn 17:6 ”Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.”

Jn 17:9^”Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid” az itteni célközönség tehát a korabeli tanítványok, majd az ő tanítványaik.

Jn 17:14 a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

A mindenki kategóriába minden bizonnyal beletartozna a világ is, de a Jn 17. rész több ponton is igazolja, hogy a világ nem fér bele Isten országába.

Jn 6:44 "Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon."

Jn 6:55 (Jézus) mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ézs 53:12 „önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.”  A "sok" szó használata már reálisabb, bár a keskeny út példázat alapján még ez is túlzás.

Egyéb helyeken is látható a hit, mint szigorú szűkítő feltétel a 100 %-os mindenkihez képest:

Róma 10:4 a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására

Apcs 13:39 mindenki megigazul, aki hisz.

Rm 3:22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek.

 hit pedig ajándék:

Gal 3:23  Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

Gal 3:25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.

A hitet nem mi szültük, hanem "jött". De vajon honnan?

Hóseás 2:22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat.

Efezus 2:8 kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka

Arra is találunk pontosítást, hogy Jézus bárányságának (Jn 1:29) a hatásköre is szűkíthető:

Mt 1:21 „Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani (saját) népét bűneiből.”

Van egy merészebb, de nem Bibliától elrugaszkodott indoklása is a fenti "problémás" idézeteknek:  Isten lényegében csak az övéivel foglalkozik, a többiek szinte nem is léteznek számára. Igaz, hogy a gonoszok is kapnak esőt a földjükre, de örökkévalóság dimenziójából nézve a nem létezésük azzal is rímel, hogy lesz amikor már tényleg nem fognak létezni. Ezt persze nehéz értelmezni nekünk, akik időhoz vagyunk kötve.

Ebben a kérdéskörben az előző gondolatmenetet követve az a véleményem, hogy a fenti problémás sorok csak akkor problémásak, ha kiemeljük őket  a szövegkörnyezetükből. A létükre a legjobb, bár némileg sánta magyarázatom az költői eszköz jelenség, vagyis az, hogy nem kell ezeket teljesen szó szerint érteni.  Az ilyen döntés persze mindig felelősséggel jár, de szerintem az egyéb alternatívák nagyobb veszteséggel  járnak.  

Biankó csekk

Áttérek egy elterjedtebb magyarázatra, ami a mindenkinek adott kegyelmet egy biankó csekkhez hasonlítja, amit elvileg mindenki kap, de nem mindenki ír alá és nem mindenki vált be a kasszánál. Jézus hordozná a világ bűneit, de nem mindenki engedi neki át, tehát ezzel a „mindenkire” vonatkozó állítások már csak Isteni vágyként, lehetőségként  jöhetnek szóba.  A választóvonal ebben a magyarázatban az emberi szabad akaratból adódó emberi elutasítás, vagy elfogadás. A szabad akaratra épülő nézetben Isten egy jó szándékú, de szuverén, független, számunkra jelentős mértékben bizonytalan szereplő, akiről az a legbiztosabb információ, hogy olyan nagyra értékeli a megtérést, hogy (ebben a nézetben) képes saját előző ítéletét, vagy beszédét is megváltoztatni a mi javunkra.

Jer 18:6-10 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az ÚR. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kigyomlálom, lerombolom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és elplántálom. De ha azt műveli, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.”

Hasonló értelmű üzenet olvasható Ezékiel 33. fejezetében:

Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? Te pedig, emberfia, mondd meg a népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor elfelejtem neki igaz tetteit, és meg fog halni, mert gonoszságot művelt. Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él (33:11-14)

A biankó csekkes párhuzam csakis a szabad akaratos, korlátozott képességű emberi nézőpontból értelmezhető, az eleve elrendelt örök érvényű isteni nézőpontban már zagyva, vagy istentelen lenne, mert Isten képességeit degradálja. A számtalan idézetem alapján létezőnek mondható eleve elrendelt nézetben mozgó Istentől átverés lenne kegyelmet hazudni olyanoknak, akik előre tudhatóan, vagy akár előre tervezetten sosem fogják elfogadni a kegyelmet.

Válasszatok! 

Zs 119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem  Figyelemre méltó, hogy e vers körül is a zsoltár tele van a végletes Istenre utaltsággal, és azt is olvashatjuk benne, hogy a legalapvetőbb dolgokat, amik elvileg a mi döntéseink lennének, még azokat is Istentől kéri a szerző. (bővebben a szív formáló Isten oldal végén)

V Mózes 30:19  Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod

Luk 10:41-42 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Pld 1:29 gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották

Ézs 56:4-5 Mert ezt mondja az ÚR: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni.

Sok más idézet található még, ami azt üzeni, hogy mi választhatunk, miénk a felelősség.  Én  meg se próbálnám ezeket kitörölni a Bibliámból. Nem zavarnak, nem zavarják az istenképemet.  A kompatibilistának nevezett feloldásom szerint ezek a földi nézőpontból történő történet mesélés számlájára írhatók, miközben ugyanezek az események nyilvánvalóan előre elrendeltek is az örökkévaló isteni távlatból nézve, hiszen képtelenség lenne úgy tervezni és üzemeltetni egy ilyen komplex rendszert (a világot), ha a történetben lennének előre nem látható bizonytalan faktorok is. Nézetem szerint tehát a választási lehetőségeket  tartalmazó történeteket korlátozott módon lehet csak Isten bemutatására alkalmazni, a világ pontos leírására alkalmatlanok.

Ezékiás imája

Ézs 38:1-5 „Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.”

Azt olvassuk, hogy volt egy A terv (meghalsz), ami ima hatására átváltozott egy B tervvé (élsz még 15 évig). A két terv a közlő személyét, vagy a közlés módját és hitelességét tekintve teljesen azonos volt, mégis eltérnek egymástól, illetve utólag  azt is tudhatjuk már, hogy az A terv nem, míg a B terv viszont megvalósult. Az ellentét legjobb feloldását szerintem itt is a kompatibilista szemlélet adhatja. Az örök érvényű, eleve elrendelt nézetből származó kivonatos terv az volt, hogy Ezékiás kap erős egy ijesztést, amitől ezután majd megtér, él még 15 évet, ezt mind lejegyzik egy papírra, amit mi végül elolvasunk. Szabad akaratos nézetben csak annyi látható ebből, hogy Isten időnként szól, int, nekünk pedig látszólag van lehetőségünk korrigálni. Erre épült, de ferdült kép, amikor ez alapján azt is gondoljuk, hogy Istent (testi) kedvünkre befolyásolhatjuk, ugráltathatjuk.  Ennek megfelelően a „meghalsz” állítás  az emberi, szabad akaratos felfogásban lett megfogalmazva, de ez az szó  az eleve elrendelt örök érvényű történetben már csak mint egy ijesztés szerepelhet. Az eljárás morális igazolása ugyanaz, mint amit fentebb a mindenki témakörnél találunk (Ezékiel 33 és Jeremiás 18).

Ezékiás esetéhez teljesen hasonló Jónás Ninivei próféciája.

Az eleve elrendelt nézet valóságát igazolandó citálok néhány igét:

Zs 139:4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.

Zs 139:16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

Ézs 46:10 Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.

Rossz tanulság lenne, ha az olvasottak alapján a jövőben egy Isten megvalósuló tervének hangzó prófécia után eleve kizárnánk az imát, mint sorsfordító eszközt és a „nem tehetünk semmit” restségébe és hitetlenségébe dőlnénk. Ezékiás esetében emberi szemszögből nem volt előre megítélhető az A terv elhangzásakor, hogy az egy  kommunikációs terv, vagy a megvalósuló TERV. Általános parancs, hogy mindig kövessük Isten aktuális vezetését!

(kép forrás: Sequoia Roots, Ansel Adams)