A szabad akaratot általános felsőbbrendűségét védelmezők kedvenc érve, hogy ha az eleve elrendelésből egy szó is igaz lenne, akkor agyatlan robotok lennénk. A robot  létforma - mint tudjuk(?) - méltatlan az emberiséghez, de a humanista istenhez is, mert ő jobban tisztel minket (pontosabban a "szabad" akaratunkat), mint minden mást, beleértve a saját akaratát is.

Idézek máshonnan, hogy ne csak én interpretáljam ezt a felfogást :

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

 "A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva."

Írásom az isteni robotság, a szolgaság, az Istentől függés témakörét járja körül a szabad akarat vallás túlzásaira kihegyezve.

Mivel Isten teremtés célja rendszerint a szabad akarat indoklásába is beleszövődik, ezért foglalkozok ezzel a területtel is.  A független szabad akarat vallása szerint Isten valószínűleg azért teremtette az embereket, hogy legyenek játszótársai, hogy legyenek olyan, tőle független lények, akik önként, minden külső befolyás nélkül választják őt a szeretetük tárgyává. További sugalmazott ok, hogy neki is legyen lehetősége szeretni. Ez így meghatóan hangzik, emellett gyanúsan emberi is. Bibliai idézetekkel közelítem a kérdést és ezek alapján én bizony egy Fiú és Atya központú világra és teremtésre fogadok, ahol az Isteni dicsőség szerzés, a megváltás volt az elsődleges szempont.