A Sorsügynökség című Matt Damon filmben ki nem mondva, de mégis egy isteni szintű "elnök" terveit gereblyézik a kalapos angyalok. Ha valaki el akar térni a tervtől akkor be kell avatkozniuk akár erőszakkal is, vagy az anyagi világ blokkolásával,  hogy a delikvens visszaterelődjön a tervbe. A film logikai konzisztenciája persze meglehetősen lyukas, mert közben kiderül, hogy a terv, amit védeniük kell az ügynököknek, az nem az első és nem az utolsó terv, magyarán a gránit szilárdságú magyar alkotmány állandóságával vetekszik. További furcsaság, hogy a terv alanyát illető legfőbb fenyegetésük a teljes memória törlés, ami nyilvánvalóan a terv meghiúsulása lenne, de egyúttal újra  igazolja azt, hogy ez a fajta terv csak egy ábránd, amit az alany át tud írni. Miért is kerül ez ide mégis? Azért, mert a szabad akaratot védelmező, illetve azzal dicsekvő keresztények pont ugyanilyen gyenge lábakon, illetve emberi elképzeléseken alapuló világképet vetítenek a szabad akarat mellé.

https://videa.hu/videok/film-animacio/sorsugynokseg-teljes-film-hd-2011-kdzD0JZTtWLjQKcw

 Isten, a szerencse és a véletlen 

Több esetet is ismerünk az ószövetségből, amikor Isten parancsára tulajdonképpen bűnügyi nyomozás céljából történt sorsvetés. Ez az eljárás figyelemre méltó módon eltér a mai modern gondolkodástól, főleg azért, mert mindegyik kijelölés tökéletesen beletrafált, a vádlottak vallomásai igazolták őket.

Istenmérés következik. Melyik is a jobb isten? A rosszul választók, a rosszak szemszögéből próbálom elemezni az istenfelhozatal ajánlatait  A blog fő témája a szabad akarat és az eleve elrendelés viszonya, ezért e kettő szemlélet lesz a vizsgálat kerete. 

Az üdvszerző cselekedetek közé észrevétlenül beszivárgó szabad akaratos döntésen alapuló hit problematikáját fogom taglalni főleg az „Azért hitből, hogy kegyelemből legyen” verssor mentén. Ez a félmondat önmagában is legalább annyira mély ütés a felületes szabad akaratos hitvallásnak, mint a római levél híres 9. fejezete.  

 Mindenkor imádkozzunk, mondja  Jézus. Ez tűnik a legegyszerűbb parancsnak, de ha szó szerint vesszük a szabad akarat vallást, akkor még ebben is találunk alapszintű logikai hibát. A probléma a közbenjárás célszemélye körül van.  Ha a szabad akarat úgy működne, ahogy sokan vallják, akkor az imák nagy részében sokkal autentikusabb lenne egy illetékes döntéshozó ember (akár én magam) egójához való imádkozás, hiszen ama izmus szerint az ember rendelkezik a szabad akaratából eredő döntési jogkörrel. Nem tudom egyszerűbben mondani: Annál a hatalmi tényezőnél kell közbenjárni, akinek a kezében  ott van az effektív hatalom a megfelelő döntés meghozatalára. 

Egy rövidebb igeválogatás következik, ami egyszerűen úgy készült, hogy megkerestem az új és ószövetségben a szó szerint a címben szereplő kérdésre válaszoló mondatokat. Az átvitt értelemben ide tartozó idézetekre most nem térek ki, de szerintem így is érdekes lehet az összeállítás. Igyekszem a felületes gondolkodást ingerelni, és ebben a posztban is valahogy rámutatni a logikai paradoxonra, ami egy humanizált eszményi műisten és a Biblia Istene, a Teremtő Atya között áll fenn. Ez a kihívás csak azoknak szól, akik a saját Istenükre érvényes állításként tartják számon azokat az állításokat, hogy Isten állandó, igazságos, kegyelmes és tökéletes.

    Ha lehet rangsorolni, az eleve elrendeléshez kapcsolódóan talán az isteni kiválasztás gyakorlata a leginkább bicskanyitogató eljárás. Valljuk, hisszük, hogy születéstől mindenki egyenlő esélyekkel indul. Meglehetősen mélyen  belénk plántált igazság az egyenlőség, az utóbbi évszázadok minden jelentős társadalmi mozgalma mögött ott volt ez a szellem, és nagyon sokan hoznának áldozatokat is a védelmében. Az előbbi leírás viszont sajnos(?) csak világi környezetben fogadható el maradéktalanul, annak ellenére, hogy bizonyos körben Isten is gyakorolja az egyenlő bánásmódot (nincs személyválogatás, de ez arra vonatkozik, hogy mindenkit ugyanaz a törvény fog megítélni, és senkit sem ítélnek el olyan bűnért, amit nem követett el). Ehhez képest a  Biblia olvasására vetemedő, nyitott szívű Istenfélő ember rengeteg ponton találkozhat az egyenlőséget és  hasonló  emberi jogokat zavaró sorokkal, azzal, hogy Isten emberei elsősorban kijelöltek, kiválasztottak, és az önkéntességük csak ezen belül, ez után értelmezhető (a kompatibilizmussal). Szerintem isteni kapcsolat nélkül egyszerűen képtelenség, hogy valaki önként rábólintson egy olyan rendszerre, ami egyeseket másokhoz képest látszólag érdemtelenül sokkal előnyösebb helyzetbe  hoz. Az alább felsorolt igék talán másokat is meggyőznek  arról, hogy ez a „szerintem” nem idegen a Bibliától.

Ez a gondolatmenet a blogom többi részétől eltérően java részben mástól átvett anyag, de annyira fontos, hogy érdemesnek találtam egy külön bejegyzésre is. Az eredeti forrás Paul Washer, akit sokan ismerhetnek nagyon radikális üzeneteiről, és akit az általam ismert prédikációi alapján én személy szerint egy hiteles és alázatos embernek tartok. Hozzáteszem, hogy van egy jelentős kör, aki szerint ő egy ódivatú törvénykező. Ők inkább a Joel Osteen-féle jóléti evangéliumot választják.

Paul gondolatmenetére egy video riport leirata alapján hivatkozok.

  Megfigyelésem szerint a biblia szerzője időnként váltogatja azt a nézőpontot, amibe helyezkedve aktuálisan kommunikál velünk. Egyszer az örökkévaló, mindent előre tudó és tervező Isten nézőpontját használja, egyszer pedig a korlátozott képességű ember nézetét. Utóbbiban a jövő bizonytalan, vagy feltételes, illetve látszólag a mi döntéseinktől függ. Az ilyen váltások ráadásul akár egy mondaton belül is előfordulhatnak. A módszer magyarázata talán a könnyebb emberi fogyaszthatóság lehet, viszont ez a kommunikációs jelenség számtalan helyen azonosítható a bibliában. Van ahol kompatibilizmusnak hívják ezt a nézetet, így én is használom ezt a fogalmat. Eddigi állás szerint ez a leképezés tűnik a legjobb megoldásnak az eleve elrendelés (predesztináció) és a független szabad akarat vallása közötti kibékíthetetlen ellentétre és zavarokra.

Ezen a lapon először a mindenki üdvözülésére utaló idézeteket elemzem, majd áttérek olyan példákra, amik az sugallják, hogy választhatunk, lehetőségeink vannak. Majd azzal foglalkozok, hogy vajon Isten kísért-e valakit, illetve Ezékiás imája is porondra kerül, ami egy tipikus érv lenne az eleve elrendelés tagadására.